2017. november 18., szombat

#38 Könyvkritika: Sarah J. Maas - Üvegtrón

Jégből van a szíve. Acélból az akarata. A könyörtelen orgyilkos. - Ahhoz képest meglehetősen kamaszlányosan viselkedik... 


Már lassan egy hónapja is van annak, hogy befejeztem az Üvegtrónt, de csak most jutottam odáig, hogy írjak is róla. Valamiért elég szkeptikusan álltam kezdetben hozzá, nem hittem volna, hogy én is tagja leszek a fandomnak, aztán valahol a 3. fejezet táján mindenféle kétségem elszállt afelől, hogy pénzkidobás volt megvennem ezt az igencsak vastag regényt.

A történetről:


Celaena Sardothien egy gyönyörű kamaszlány, azonban élete kicsit sem hétköznapi: az emberek már csak a neve hallatától is megrettennek, ugyanis ő Erilea legtehetségesebb orgyilkosa. Az orgyilkosok királya, Arobynn Hamel képezte ki még kicsi korában, így Celaena büszke is volt a címére. Azonban valami balul sült el, Celaenat elkapták, Adarlan királya pedig elítélte őt, így Távolvégbe került, a bányákba, hogy ott majd a fagy, a munka, az ehínség végézzen vele. Azonban egy napon rámosolyog a szerencse: a jóképű Westfall kapitány Adarlan koronahercegével eljön erre a nyomorúságos helyre, és meglepő ajánlatot tesznek a lánynak. Celaena szabad lehet, megúszhatja azt, hogy a sóbányákba haljon meg, ha részt vesz Adarlan király halálos versenyén, mint a koronaherceg, Dorian bajnoka, illetve sikeresen meg is nyeri azt. Celaenanak úgy tűnik, hogy ennél egyszerűbb dolgot nem is kéne véghezvinnie a szabadsága eléréséért, mint az egyetlen dolgot, amihez tényleg ért: a gyilkolást. Azonban azzal még az éles eszű orgyilkos se számol, hogy az ellenfelein kívűl más dolgok is nehezíteni fogják a versenyt... 



Az ember azt hihetné a fülszöveg alapján, hogy ez is egy előre kiszámítható kis gyilkolászós-romantikázós fantasy, azonban közel sem az. A történet kiválóan kidolgozott, fordulatos, magával ragadó, és minden egyéb pozitív jelző, amit egy sztorira lehet mondani. Lehet a terjedelme is közrejátszik abba mert csekély 538 oldalas ám, hogy úgy érezze az olvasó, hogy ténylegesen pörögnek az események. 

Másrészről, az írónő humora valami zseniális. Személy szerint voltak helyek, ahol könnyesre röhögtem magam. Pár karakternek olyan dumája volt, hogy egy csomószor azt éreztem, hogy "Taníts, mester, én is ennyire frappáns és csípős akarok lenni!".

A történet mellett azonban a szereplőknek is nagy szerepük volt abban, hogy teljesen és totálisan szerelembe essek ezzel a sorozattal is


Akkor hát röviden a karakterekről:


Egytől-egyig komplex jellemekről beszélhetek, akiket lehet nagyon szeretni, nagyon gyűlölni, nagyon meg-nem-érteni, majd pár fejezettel később mégis totálisan megérteni őket, mert valami kis morzsa kiderült a múltjukról, ami egy csomó mindent megmagyaráz a viselkedésükben. 

Celaena Sardothien: főszereplő lévén neki van a legösszetettebb személyisége, illetve őt ismerhetjük meg a legjobban. Már ebben a kötetben elég sok minden kiderül a múltjáról, arról, hogy miért és hogyan lett gyilkos annyira fiatalon. Személy szerint nekem eléggé vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészről rohadt menő csaj, egy igazi lázadó, aki pontosan tudja, hogy mit akar és el is éri azt bármilyen áron. Másrészről meg... egy orgyilkosról beszélünk, valakiről aki teljesen hidegvérrel végez ki embereket. Ahhoz képest -SPOILER- mikor a palotába kerül, nem lesz más, mint egy traumákat elszenvedett kamaszlány, aki mintha csak álcaként használja a kegyetlen gyilkos jelzőt. -SPOILER VÉGE- Emiatt egy kicsit talán nekem csalódás volt, de ha az én ezekszerint magas elvárásaimtól eltekintek, akkor igazán vagány főhősnőnek bizonyul. Igazán kíváncsi vagyok rá, mi minden derül még ki róla a többi részben.

Dorian Havilliard: végre, végre, véééééégre egy menő herceg. Annyira elegem volt már a nyámnyila, nagy romantikus hercegekből, hogy az nem igaz. Erre most kaptam egy nőcsábász, öntelt, lázadó koronaherceget, és egyszerűen el vagyok tőle ájulva. Természetesen neki is voltak olyan momentumai, direkt nem mondom konkrétan, hogy ne legyen spoiler, amiknél szívem szerint ráordítottam volna, hogy mégis mi a fenét csinál, de na, a Celaena-val közös jelenetek kompenzáltak minden bénáskodásáért. Ha már Celaena-val közös jelenetek. Baromira szerettem az ő párosukat. Mindkettő erős személyiség lévén próbált dominálni a "kapcsolatukba", így aztán én konkrétan szakadtam néha a szócsatáikon. Spoiler, de nem bírom: gyerekek, asszem én még sosem shippeltem két szereplőt annyira, mint ők kettőjüket. Ha a sorozat végére Celaena nem lesz királynő, hatalmas csalódás lesz nekem az egész sorozat. 
Hah, ezt nem bírtam kihagyni, bocs 😂


Chaol Westfall: ha éppen nem Doriantól olvadoztam, akkor Chaol olvasztotta meg a jégszívemet. Egyszerre volt egy bunkó paraszt és egy édes srác. Imádtam a világnézetét, az elhivatottságát, a türelmét, a féltékenységi rohamaitól meg mindig mosolyognom kellett. A világnak mindig próbálta azt mutatni, hogy márpedig ő milyen kemény csávó, de belül ő is csak egy egyszerű fiú, akinek minden igyekezete ellenére is elcsavarták a fejét. Azonban, mindezekkel együtt, a Chaol-Dorian párosból valamiért a koronaherceg állt közelebb a szívemhez. És nem, nem csak azért mert ő királyi sarj. 


Úgy érzem, hogy elég ha csak rájuk térek ki részletesebben, ugyanis ebbe a könyvbe mindenkit, akinek két mondatnál több szerepe van oldalakon keresztül lehetne elemezgetni. Ott van Adarlan királya, aki valamiért itt is egy gonosz karaktert jelent, amit őszintén szólva kicsit klisének érzek, hiszen körülbelül minden ilyesfajta könyvben a király rossz. Szeretnék már egy olyan uralkodót, akit lehet szeretni, miért olyan nagy kérés ez? 
Szót kell még mindenképp ejtsek Nehemiáról, akinél klasszabb hercegnőről még nem olvastam. Olyan dumája van, hogy csak álltam és bámultam, hogy "Apám, ez a hercegnő keményebb, mint az orgyilkos". Ezzel együtt Eyllwe népe nagyon is szerencsének mondhatja magát a sok probléma mellett is, hiszen egy olyan hercegnőt tudhatnak magukénak, aki bármire képes lenne a népéért. Én pedig emiatt nagyon nagyra tartottam a beszólogatós csajszit.

Összességében egy rossz szavam se lehet a karakterekre se, hiszen mindannyian szépen felépített jellemek, akiket nem lehet egyből kiismerni, és mikor már azt hiszed, tudod milyenek, kiderül valami, és rájössz, hogy mégsem. Ez pedig jelentősen megnöveli a könyv izgalmasságát.

Mielőtt még áttérnék az összefoglalásra, valamit muszáj megemlítenem, de spoilernek minősűl, szóval csak saját felelősségre olvassátok ezt a részt:
Oda meg vissza vagyok a szerelmi háromszögtől. Frenetikus, komolyan. Úgy alapból általában nem bírom a szerelmi háromszögeket, itt viszont nagyon bejött az a megoldás amit az írónő választott. Végre nem a lány volt egy érzelmileg éretlen valaki, aki nem tudja eldönteni, hogy kit akar, ezért kettő srácnak is húzza az agyát. Épp ellenkezőleg, ezért nagyobb hangsúly esett a két fiú rivalizálására, amit próbáltak visszafogni a barátságukra való tekintettel, viszont egyik sem tudott szabadulni az érzelmeitől. Ragozhatnám napestig, akkor is pöpec marad, és kész. Spoiler vége.



Összvélemény:


Ha mindent összevetek, akkor ez a sorozat eszméletlen királynak igérkezik, hiszen ha valaminek a kezdete ennyire jó, akkor azt csak nem lehet túlzottan elrontani. A történetvezetésre és a karakterfelépítésekre egy rossz szavam se lehet, mint már említettem, Celaena volt nekem egy kicsit csalódás, de határozottan meg vagyok győződve arról, hogy a későbbiekben megismerhetem majd azt a kegyetlen orgyilkost, akiről a könyvboríton lévő mondatok utalnak.

Ha pontoznom kéne, akkor 10 pontból 9-et adnék rá. És igen. Tudom, nagyon szigorú vagyok most, de ha mindenre 10/10-et adok, akkor megmondjátok, hogy milyen gyenge vagyok, hogy engem mindennel le lehet nyűgözni.😄


Úgy érzem, hogy többé-kevésbé elmondtam mindent, amit szerettem volna, szóval itt az ideje, hogy elbúcsúzzak ismét remélhetőleg egy rövid időre. Megpróbálok majd minnél hamarabb ismét életjelet adni magamról. Addig is, sziiasztok!💓

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése