#35 Könyvkritika: Paula Hawkins - A lány a vonaton

Akik többször benéznek hozzám, azok tudhatják, hogy általában kamaszoknak szóló love storykat olvasok, most viszont úgy éreztem, kivételt kell tennem. A lány a vonatonról annyi, de annyi féle-fajta véleményt olvastam az elmúlt időszakban, hogy mostmár minimum a valahova tartozni akarásom miatt, de az egyik könyvesbolti túrámon beszereztem a regényt. A történettel annyira nem voltam képbe, mert szerencsére sose futottam spoilerbe, a filmet pedig nem mertem megnézni addig, amíg a könyvet nem olvastam, így aztán minden csavar meglepett engem.

A történetről:

Rachel, egy elvált alkoholista nő, akinek az élete romokban hever, és az egyetlen örömöt az életébe az a házaspár jelenti, akiket minden nap megfigyel a vonatból. Fogalma sincs róla, hogy kik ők, de különösebben nem is érdekli: az ő fejébe van egy nagyon szép kerek történet róluk, amivel ő teljesen ki van békülve. Minden tökéletes egész addig, amíg valami olyat nem lát a vonatból, amit nem kéne: Jess, igen, így nevezi az ismeretlen nőt, éppen enyeleg valakivel, aki nem a férje, Jason. Rachelnek a sorsát ez a pillanat határozza meg. Ha akkor nem nézett volna a házaspár lakhelye felé, talán sose keveredik bele az ügybe, aminek feltárásához határozottan színjózan tudatra van szüksége, talán sose kezdett volna semmit az életével, talán ugyanúgy romokba hagyta volna. De Rachel kinézett azon a vonatablakon, ránézett arra a házra, amely mellett régen ő is lakott, és látta azt, amitől az egész élete felfordult. Többé már nem maradhatott csak egy ingázó lány a vonaton. Már részese lett Jess és Jason életének.



Sok mindennel lehet vádolni ezt a könyvet: durva a nyelvezete, unalmas, sokáig nem történik semmi, olcsó csavarok, ésatöbbi. Őszintén, én ezek közül szinte egyikkel se értek egyet. Tény és való, hogy van amikor egy-két dolog nyersebben van megfogalmazva, mint amihez én szokva vagyok, de engem nem nagyon tudott zavarni. Egyszerűen illett a könyvhöz. Az meg, hogy sokak szerint unalmas az eleje: lehet csodabogár vagyok, de engem 15 éves fejjel első perctől megfogott. Egyszerűen belecsöppentem az egészbe, agyaltam Rachellel, nem értettem egyet Megannal, és szívből gyűlöltem azt a kis hisztis ribanc Annat.

A történetvezetés viszont eléggé komplikált, itt tényleg szükség van arra, hogy számontartsd a fejezet elején feltüntetett dátumot, mert másképp elveszel a tér-idő kontinuumban, és a büdös életben nem érted meg a sztorit. Ez néha egy pöppet engem is zavart, de ki lehetett bírni, hogy néha visszalapozok az előző fejezethez, hogy megnézzem a dátumot. Nehogy már ennyi kitoljon velem! :D

Összességébe, nekem a történettel nem volt bajom. Végre nem egy olyan regényt fogtam a kezembe, amiről már az első oldaltól fogva tudtam, hogy mi lesz a vége. Van egy olyan érzésem, hogy a fantasy mellett a thiller lesz az új kedvenc műfajom...  :)

A szereplőkről:

Fúúhúú, most leszek bajba. Már egy jóideje kiolvastam a könyvet, de csak most jutottam oda, hogy írjak is róla, és még a könyv sincs nálam, szóval ha valami oltári nagy baromságot írok, javítsatok ki.

Rachel: nem egy szerethető karakter képét próbálták felépíteni benne, de nekem valahogy szimpi volt. Tetszett, hogy értelmes mikor éppen nem piás, és hogy azok a bizonyos emberi értékek még mindig fontosak neki. Az másik dolog, hogy sorra halmozta a rossz döntéseket, de meg is volt egy-kettőre az oka, szóval lehet el kéne, de én nem tudom elítélni azért amilyen. Nem egy követendő példa, de... de nekem tetszett a karaktere.

Anna: hogy én mennyire, de mennyire, de mennnnnnnyire gyűlölöm az Annahoz hasonló undok, számító, hisztis kis... asszem fenntebb már leribancoztam egyszer, szóval lehet már mindegy, nyugodtan illethetem ezzel a jelzővel a továbbiakban is. :D A lényeg, hogy nagyon nem tudtam a drága kicsi Annát sajnálni, mikor Rachel miatt hisztizett... Ő volt az, aki miatt egy házasság és egy élet ment tönkre, és akkor még őt kéne sajnálni. Na meg a jóbüdös... hát engem aztán senki nem fog tudni arról meggyőzni, hogy miért ne utáljam teljes szívemből Annát. Néha azt kívántam bárcsak elcsapna Rachel vonata. *nincs itt gonoszkodás, áh, dehogy*

Megan: őt még mindig nincs hova tegyem. Úgyértem, nem tudom, hogy mit gondoljak róla. Voltak momentumok, amikor jött, hogy megtépjem, mert hülye volt, de olyan is mikor totál megértettem, még ha nem helyeseltem túlzottan amit csinált. Eléggé elcseszett szereplő volt, ahogy körübelül mindenki, de nekem nem nyerte el a szimpátiámat, Rachelel ellentétben...

Kitérhetnék még itt jópár emberkére, mert a férfi karakterek közül is megvan egy-kettőről a véleményem, de én személy szerint őket már spoilernek érzem, szóval megállok a három főhősnőnknél.

Összességébe, nekem tök fura volt az, hogy nem úgy fejeztem be a könyvet, hogy "Ajjj, a kétezredik álompasikám XYZ!", sokkal inkább a történteken gondolkoztam, emésztgettem, agyaltam rajta. Imádtam, hogy mindenki kicsit különc, félresiklott volt, nem mint az eddigi olvasmányaimba. Biztos vannak jobb regények is karakterfejlődés szempontjából, de engem megvettek kilóra már a Rachelével is.

A boritóról:

Sok mindent nem tudok mondani, maximum annyit, hogy egy egyszerű kép, ami tényleg azt a hatást kelti, hogy egy száguldó vonatból nézel ki. Részemről ez telitalálat volt, néha a kevesebb több, pontosan ezért sem jön be annyira a filmes boritó. De, kinek a pap, kinek a papné...

Összvéleményem:

Szorozgatom, oszthatom itt a semmit holnap reggelig, nekem tetszett. Nem biztos, hogy feltétlen az én korosztályomnak való, témáját és nyelvezetét tekintve, de nekem eszméletlenül nagy élmény volt. Jó volt végre egy olyan regényt izgulni végig, ahol, legalább is én, tényleg nem sejtettem, hogy mi lesz a végén. Lehet több hasonló könyvet kéne olvasnom, kezdek ráunni a kiszámítható love storykra. Bárkinek javaslata van, várom kommentbe.

Nos, pontozzak. Szerintem senkit nem lep meg, ha azt mondom, hogy ez a könyv nálam 10-ből 10*-t kap. Teccccet, igen, négy c-vel, és kész. A filmet viszont még nem merem megnézni. :D Megvárom, hogy egy kicsit kopjanak a részletek az agyamból, hogy talán élvezni is tudjam majd.


Ennyi lettem volna, majd még jelentkezek. Ha tetszett amit olvastál, örülnék ha tudatnád velem. Ha nem tetszett, így jártam. A lehető legközelebbi viszont látásra drágáim! :*