2017. február 7., kedd

#35 Könyvkritika: Paula Hawkins - A lány a vonaton


Akik többször benéznek hozzám, azok tudhatják, hogy általában kamaszoknak szóló love storykat olvasok, most viszont úgy éreztem, kivételt kell tennem. A lány a vonatonról annyi, de annyi féle-fajta véleményt olvastam az elmúlt időszakban, hogy mostmár minimum a valahova tartozni akarásom miatt, de az egyik könyvesbolti túrámon beszereztem a regényt. A történettel annyira nem voltam képbe, mert szerencsére sose futottam spoilerbe, a filmet pedig nem mertem megnézni addig, amíg a könyvet nem olvastam, így aztán minden csavar meglepett engem.

A történetről:


Rachel, egy elvált alkoholista nő, akinek az élete romokban hever, és az egyetlen örömöt az életébe az a házaspár jelenti, akiket minden nap megfigyel a vonatból. Fogalma sincs róla, hogy kik ők, de különösebben nem is érdekli: az ő fejébe van egy nagyon szép kerek történet róluk, amivel ő teljesen ki van békülve. Minden tökéletes egész addig, amíg valami olyat nem lát a vonatból, amit nem kéne: Jess, igen, így nevezi az ismeretlen nőt, éppen enyeleg valakivel, aki nem a férje, Jason. Rachelnek a sorsát ez a pillanat határozza meg. Ha akkor nem nézett volna a házaspár lakhelye felé, talán sose keveredik bele az ügybe, aminek feltárásához határozottan színjózan tudatra van szüksége, talán sose kezdett volna semmit az életével, talán ugyanúgy romokba hagyta volna. De Rachel kinézett azon a vonatablakon, ránézett arra a házra, amely mellett régen ő is lakott, és látta azt, amitől az egész élete felfordult. Többé már nem maradhatott csak egy ingázó lány a vonaton. Már részese lett Jess és Jason életének.