#29 Könyvkritika: On Sai-Apa,randizhatok egy lovaggal?

FIGYELMEZTETÉS:Várhatóan befangörcsölök a bejegyzés végére.

Megértését köszönöm!

Brigi :*

Viccet félretéve,muszáj azzal kezdenem az egészet,hogy én már a beszerzése előtt is csak jót hallottam róla,mint például:"Muszáj elolvasni!","Minden lánynak kötelező!","Legeslegjobb könyv" és még sorolhatnám.Na már most,én nem szeretek nagyon hinni az ilyeneknek,mert aztán ha mégse tetszik,akkor nagyobbat csalódnék,mint amúgy.De itt,ebben az esetben,hála a jó égnek minden pozitiv vélemény igaz volt rá. :D 

Hihetetlenül sokat vártam el,részben mert Vörös pöttyös könyv,részben mert ugye csak szuper-pozitiv véleményeket hallottam róla saját magamnak ellentmondás pls.,és talán mondhatom azt rá,hogy ez is akkora kedvencem lett,mint a Luxen sorozat.És az köztudottan nagy szám,ha valami még,mint egy kórosan Daemon Black imádó fangirl is azt tudom mondani,hogy ez a regény van a Luxen sorozat szintjén.

 

Pár szó a történetről:

Mia Anne,a világhírű Amon Dollond tudós lánya,édesapjával együtt járja a világot.Ahányszor a férfit máshova szólítja a munkája,Mia Annek muszáj vele mennie.A lány ezt tűrte is addig,amíg legalább az amerikai kontinensen belül maradtak,de az,hogy Budapestre kellett költözniük teljesen kiverte nála a biztositékot.Egyetlenel vígasza az apja jelenlegi barátnője volt,de miután már ahhoz sem tud többet fordulni,magára marad a magyar városban a teljesen érzelemmentes apjával,akit csak a logikus és tudományosan megmagyarázható dolgok érdekelnek.
Aztán egyszercsak elalszik.Amiben semmi különlegesen nem lenne,mert ugye mindenki alszik éjjel.De Mia Anne álmában egy olyan élethű helyen találja magát,hogy már szinte ő is azt hiszi,hogy visszakerült a lovagok és királylányok időszakába.És minden addig szép és jó ezen az álombeli új helyen,még nem találkozik Kószával.
Kósza lovag bunkó,a lova úgyszintén.Mia Anne pedig csak veszekedni tud a fiúval,szinte minden beszélgetésük vitával végződik.
Aztán Mia Anne felébred.Otthagyja a lovagot,a lovát és az egész másik világot.Próbál beilleszkedni a való életébe,az új iskolájába,az új városba,elfelejteni az álmában szereplő beszólogató és nagyan szexi lovagot,Kószát.
De persze egyik sem megy könnyen,hiszen mégis ki tudna úgy koncentrálni ennyi dologra,miközben egy szegény ártatlan 16 éves lányt két világ akar holtan látni? Hát Mia Anne biztos nem...

Nem tudom mennyire jön le ebből az elég hosszú és spoilermentes tartalomból,de baromira pörögnek az események.Szinte már kapkodtam a fejem,hogy lépést tudjak tartani a történésekkel,mert egyszerűen minden oldalon történt valami.Ez a 376 oldalas regény tömény izgalom.
Az írónő tökéletesen megteremtette a Mia Anne álmában szereplő világot,akárcsak a Budapesti forgatagot.Mindkettőnek megvoltak a sajátosságai,az meg külön tetszett,ahogy oda-oda szúrt néha a magyaroknak,példaként említve ugye a 4-es metróra tett megjegyzését.
Másik sajátosságaa,mi nekem új és egyben izgalmas volt,az az,hogy 3 szemszögből íródott a történet,így aztán nem csak Mia Anne szemszögéből ismerhettem meg a történéseket,hanem Kósza és még Amon Dollond,Mia apja szemszögéből is.Bár nekem a Kósza szemszögéből írodott részek a kedvenceim szerintem senkit nem leptem meg,vagy igen?,számomra nagyon érdekesek voltak az Amon nézőpontjából írott részek,hisz ő mégiscsak egy hááát,hogy is mondjam,hogy ne legyen spoiler,érdekes megközelitésből nézi a dolgokat.Igen,asszem így nem spoileres a dolog. :)
Általában én jobban szeretem,ha egy könyv első szám egyes személyben vannak megírva,ez a könyv azzal együtt magábaszippantott,hogy harmadik személyben van.Lehet nem kéne elvből elitéljem a harmadik számban íródott regényeket...

Az én imádott szereplőim:

Először is:te jó ég,mindenkit imádtam.
Másodszor:Kósza az én férjem lesz,úgyhogy mindeki tegyen le szépen róla. :)

Mia Anne Dollond:én sok könyves hősnőre azt tudtam már mondani,hogy bárcsak létezne,mert akkor tuti legjobb barátok lennénk,így Mia Anne-l sem tudok kivételt tenni.Hihetetlenül azonosulni tudtam a karakterével,rengeteg olyan beszólása és/vagy válasza volt,amelyeknél már szinte azt éreztem,hogy "Basszus,mintha ezt én mondtam volna!".Rengeteg jó poénja van,talán az egyik legviccesebb szereplője a regénynek.Tipikus mai kamaszlány:belevaló,merész,vicces,hisztis,kedves,néha naiv.Röviden:én bírtam. 

Kósza lovag:egyértelmű,hogy ő is felkerült a könyves-álompasi listámra.Bár már kicsit sem divatosak/használtak a lovagi felfogások,engem Kósza már ott megvett kilóra,mikor meg akarta menteni Mia Annet.A bokás dolog...én nem tudok mit hozzáfűzni,volt annál a résznél egyáltalán valaki,aki nem olvadt tócsává? Eszes,bátor,önfeláldozó,hirtelen haragú,és az ember már az állába is beleszeret,kell ennél több,hogy Kósza legyen az én kedvenc lovagom? Nem,nem kell.

Amon Dollond professzor:az elején nagyon nem tudtam,hogy mit is gondoljak róla.Érdekes volt az benne,hogy nem voltak érzelmei,és csak a logikus és tudományos dolgok éltették.A történet elején csinál egy-két dolgot,ami nálam kiverte a biztositékot,de valahogy képtelen rá az ember sokáig haragudni,mert...nem is tudom,olyan mint egy nagy tudatlan,mégis okos gyerek,aki az események során nő fel és érti meg végre a nem-logikus dolgokat.Abban a pontban,mikor azt hittem,hogy kész,vége Mia apjának már szinte én jobban gyászoltam,mint Mia Anne.És ez nem volt spoiler! :)

Táncos lovag:másik kedvenc szereplőm.Szintén rengeteg poénja van a történet során,mégis különbözik Mia Anne humorérzékétől,mivel ugye Mia 21. századi poénokat dob be,Táncos viszont az ő világi humorérzékkel van megáldva.Imádtam a kapcsolatát Kószával,nagyon szépen ki volt dolgozva ez a legjobb-barát-kicsi-koruk-óta dolog.

Az isten:nagyon-naggggyon gyengén lehet sejteni már a közepe felé,hogy ki az isten,úgyhogy az számomra nem is meglepetést,hanem inkább azt a tipikus "Tudtam,tudtam,tudtam és eddig is utáltam,de bakker,úúúúúgy tudtam!!!" érzést váltotta ki belőlem.Nem szeretném lespoilerezni tulajdonságokkal a személyét,úgyhogy legyen elég róla annyi,hogy én az egész könyv alatt gyűlöltem azt a személyt,aki az isten volt,mert áááá,egyszerűen irritáló volt.Talán ő volt az egyetlen végig negatív szereplő,vagy legalább is a fontosabbak között.

Helmholtz professzor:oké,én ha most azt mondom,hogy őt is nagyon kedveltem,akkor nem fogtok hinni nekem.Pedig igaz.Nagyon tetszett az,hogy úgy viselkedik Amonnal,mint a barátjával és egyszerre már szinte a fiával.Terelgette,segítette Amont ahol csak tudta,és számomra ez nagyon szimpatikussá tette.Mondjuk egy kicsit gyáva volt,de eltekintek ettől.

Lenne még sok-sok fontos szereplő akiket felsorolhatnék,de akkor itt ülnénk holnap reggelig.Szinte az összes legalább kétszer említett szereplő kulcsfontosságú karakter,akik nélkül nem lenne ugyanaz a történet.
A szereplők,mint ahogy gondolom már kiderült,eléggé komplexek,mind fizikai,mind morális tulajdonságok terén.Az írónő semmit nem bízott a véletlenre,és tetszett,hogy senkit nem hagyott "félkészen".

A boritóról:

IMÁDOM a boritót.Komolyan mondom,egyszerűen meg vagyok veszve érte.Eszméletlenül gyönyörű az a fekete letisztult alapon lévő kék virágok és a kard.Sok boritót láttam már életemben,de ennél szebbel még sosem találkoztam.Egyszerűen már a boritó miatt megéri megvenni a könyvet.Komolyan neki fogok állni kutatni a neten az eredeti kép után,mert nekem kell az a kép a telóm hátterének.

Összvéleményem:

Azt hiszem kijelenthetem,hogy a könyv jóóval felülmúlta minden elvárásomat,és mondhatom rá azt,hogy egy pofátlanul jó könyvet sikerült összehoznia az írónőnek,mert nemcsak a történet fordulatos,szívetdobogtató és humoros,de még a boritója is az eddigi kedvencem.Drága Luxen sorozat,kötsd fel a gatyádat,mert az Apa,randizhatok egy lovaggal? mindjárt lepipál téged.Szerintem mindenki tudja,hogy tőlem ennél nagyobb dicséretet könyv még nem kapott.Ha valami még szerintem is a drága Luxen sorozatom szintjét verdesi akkor az már nagyon tud valamit.
Ha pontoznom kéne,akkor 10-ből egyértelműen és cáfolhatatlanul 10*-t kapna.Érzem,hogy ezt a regény rengetegszer fogom még újraolvasni.(Fun fact:amíg olvastam,mindenhová magammal vittem,és ha valaki,lehetett az családtag,barát,vagy osztálytárs megkérdezte,hogy mégis miért simogatom és hordozom magammal mindenfelé,akkor nemes egyszerűséggel ennyit vágtam rá:"Azért mert ez az én Bibliám!".Hát igen,asszem begolyóztam egy kicsit az olvasása alatt. :D )

Ennyi lett volna ez a bejegyzés,ha tetszett és/vagy egyetértesz velem dobj nekem egy lájkot,pipát,kommentet vagy egy feliratkozást,és várlak vissza a következő bejegyzésemmel,ami nem tudom mikorra várható.Majd jön,maradjunk annyiban. 
Sziiasztok!

#28 Könyvkritika: Veronica Roth-Beavatott

SPOILER,SPOILER,SPOILEEEEEER VESZÉLY!

Várható volt szerintem,hogy a Beavatott-láz előbb vagy utóbb engem is utolér.Hát most jött el az a pillanat,hogy végre VÉGRE! megértem és együttérzek az összes fannal.Ez valami brutál jó könyv!

De,azért bontsuk egy kicsit kijjebb ezt a "brutál jó" kijelentésemet. :)

Röviden a tartalomról:

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicago egyik lakója,ahol az emberek 5 kasztrendszerbe vannak osztva:vannak a Bátrak,a Műveltek,az Őszinték,a Barátságosak és az Önfeláldozók.Főhősnőnk,Beatrice,az Önfeláldozók táborát erősíti egészen 16 éves koráig,amikor is el kell döntse,hogy onnantól kezdve mit is szeretne igazából:maradni a saját csoportjával,vagy elhagyja őket egy szebb és hozzá jobban illőbb élet reményében.Beatrice nem tudja,hogy,hogy döntsön,aztán az alkalmassági vizsga után mégjobban kétségbe esik.De persze egyszer eljön az a nap,amikor meg kell hozza az egész életét meghatározó döntését.Ő pedig választ.És még saját magát is meglepi a döntésével.
Beatrice,akarom mondani Tris,ettől a perctől kezd el végre élni.Olyan dolgokkal áll szembe amiket még sosem tapasztalt,de még a rossz eseménekkor is úgy érzi,hogy végre önmaga lehet.De vajon mennyi mindent kell feláldozzon ezért az új életért? Megéri ez egyáltalán neki?

Azt se tudom hol kezdjek hozzá az egészhez.A történetet imádtam.Szeretem az ilyen szinte-már-fantasy-de-azért-mégse típusú könyveket legalább is szerintem ez ilyen.Ez is baromi lebilincselő sztori volt.És engem határozottan a könyvhöz is bilincselt.A 130. oldal után.Addig számomra annyira unalmas és vontatott volt,hogy hihetetlen.Tris nem csinált semmit,néha nyávogott ott magában pár sort,aztán megint csak tengett-lengett.Már lassan komolyan ott tartottam,hogy 'Kész,nekem ebből most volt elegem!',de kínoztam vele tovább magamat,mert mondom hátha jobb lesz,valamiért mégis csak szeretik az emberek.Hála a jó égnek a 130. oldal után már kezdett belendülni a dolog.A könyv végére meg már oda jutottunk,hogy azt mondhatom róla,hogy egy igazán akciódús regény.

Viszont,számomra kiszámítható volt.Szinte azonnal tudtam,hogy Tris,hogy fog dönteni,így meg sem lepett a választásával.Szintén előre tudni lehetett,hogy mit tesz majd vele Peter.Az sem lepett meg,ami a végén történt a szüleivel.És,hozzá kell tennem,a filmet nem láttam,így abszolút ismeretlen volt számomra a történet.De persze,volt kivétel,voltak olyan dolgok,amik kimondottan megleptek,mert nem számítottam rájuk.Ritkábban,de voltak.

A karakterekről:

Tris:Ritkán mondom a főszereplő csajra,hogy nem bírtam,de itt muszáj lesz.Számomra Tris ritka ellenszenves karakter volt.Idegesített,hogy olyan nagyra tartotta magát,a folyamatos beilleszkedési kényszere,a ritka nagy taplósága.Kifele azt mutatta,hogy jaj,ő csak egy ártatlan Szerencsétlen,és sajnáljátok már,de baromira nem volt mit sajnálni rajta.Persze voltak jó pillanatai,de elenyészően.
Négyes:Nála az a hirtelen személyiségfordulás nem tetszett.A könyv jóó feléig egy mogorva,könyörűtlen,magányos farkas képét ábrázolta számomra,aztán bumm hirtelen kiderül,hogy ő első pillanattól kezdve fülig szerelmes volt Beatrice-be,és akkor átváltott a bugyuta,szerelemittas tinédzserbe.Ne,kérlek,ne! Mondja valaki,hogy a többi kötetben már nem lesz ennyire nyálas karakter.Szinte tocsogtak a szavai a nyáltengerben.De ezektől függetlenül bírtam.Főleg a könyv első felében,amikor még képes volt normálisan gondolkodni,beszélni,cselekedni,és mindig körüllengte őt az a ravaszság és titokzatosság.Addig nagyon bejött a karaktere.Remélem a további részekben azért visszavettek ebből a szerelmes tinédzser imidzséből,mert ez így számomra túl rózsaszín volt egy ilyen stílusú könyvhöz.
Will és Cristina:Az ő párosuk édes volt.Mindkettőjüket egyből megkedveltem,bár néha-néha voltak gondjaim Cristinaval,mert eléggé agyamenten viselkedett,de attól még ők voltak a kedvenc párosom a regényből.Bár a kapcsolatukról nem derül azért ki olyan hú de sok,látszott rajtuk,hogy nem egy olyan nyáltengerben úszó páros,mint Tris és Négyes.A végén viszont,ami Willel történt,kiborított.Miéééért pont ő?! Már akkor inkább Cristina kellett volna,nem ő.
Caleb:Ő volt az egyik karakter,akivel kapcsolatban értek meglepetések.Hála a jó égnek,ő sosem volt kiszámítható.Mindig kíváncsian vártam,hogy mit fog tenni vagy mondani.Valahogy nem lehetett őt teljesen kiismerni.És nekem tetszett benne ez.Ha nem lett volna Tris bátyja,akkor biztosan azért szurkoltam volna,hogy Tris vele jöjjön össze.Vagy,hogy alakuljon ki egy jó kis szerelmi háromszög vele,Trissel meg Négyessel. De,sajnos semmijen szerelmi háromszöget nem kaptam sem Calebbel,sem mással.Pedig én szeretem a szerelmi háromszögeket...

Felsorolhatnék még jó pár karakter,mert ugye ott lenne Tris és Caleb anyja,Négyes apja,Al,Uriah,Eric,de inkább nem mondok róluk semmit,mert azért olyan nagyon sok dolog nem derült ki róluk,így inkább megvárom,hogy a következő kötetben mi is lesz velük.
Összességében a karakterek elmentek,találkoztam már jobbakkal is,de nem voltak ők sem olyan vészesek Trist leszámítva persze.

Random cuki fanart :3

Összvéleményem:

Naigen.Úgy kezdtem ugye,hogy brutál jó könyv volt.Ezt az állításomat még mindig érvényesnek tartom,mert tényleg,miután belelendültünk a dolgokba,remek könyv lett.De azért meg voltak a maga hibái,amiktől nem szabad eltekinteni.
Ígyhát,ha pontoznom kéne,akkor 10-ből,hát nem is tudom,7,85-t adnék rá.Azért ennyire keveset,ahhoz képest,hogy tényleg szerettem,mert az eleje számomra dögunalom volt.És Tris is idegesített.Meg ott volt még Négyes nyáladzása.Ezek miatt adok csak annyit,amennyit.Az én szívem is fáj,de nem bírok nagyobbat adni rá.
De azért,nagy összességben,jó volt,érdemes elolvasni annak,aki szereti az ilyen akciódús könyveket.Jussatok el a 130. oldalig,addig kínszenvedés,de utána garantáltan nem fogjátok unni. :D


Na jó,ennyi lett volna ez a bejegyzés,remélem tetszett,ha igen,akkor iratkozz fel,kommentelj,pipálj,és várlak vissza legközelebb is. :D
A következő bejegyzésemig sziiasztok!