#28 Könyvkritika: Veronica Roth-Beavatott

SPOILER,SPOILER,SPOILEEEEEER VESZÉLY!

Várható volt szerintem,hogy a Beavatott-láz előbb vagy utóbb engem is utolér.Hát most jött el az a pillanat,hogy végre VÉGRE! megértem és együttérzek az összes fannal.Ez valami brutál jó könyv!

De,azért bontsuk egy kicsit kijjebb ezt a "brutál jó" kijelentésemet. :)

Röviden a tartalomról:

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicago egyik lakója,ahol az emberek 5 kasztrendszerbe vannak osztva:vannak a Bátrak,a Műveltek,az Őszinték,a Barátságosak és az Önfeláldozók.Főhősnőnk,Beatrice,az Önfeláldozók táborát erősíti egészen 16 éves koráig,amikor is el kell döntse,hogy onnantól kezdve mit is szeretne igazából:maradni a saját csoportjával,vagy elhagyja őket egy szebb és hozzá jobban illőbb élet reményében.Beatrice nem tudja,hogy,hogy döntsön,aztán az alkalmassági vizsga után mégjobban kétségbe esik.De persze egyszer eljön az a nap,amikor meg kell hozza az egész életét meghatározó döntését.Ő pedig választ.És még saját magát is meglepi a döntésével.
Beatrice,akarom mondani Tris,ettől a perctől kezd el végre élni.Olyan dolgokkal áll szembe amiket még sosem tapasztalt,de még a rossz eseménekkor is úgy érzi,hogy végre önmaga lehet.De vajon mennyi mindent kell feláldozzon ezért az új életért? Megéri ez egyáltalán neki?

Azt se tudom hol kezdjek hozzá az egészhez.A történetet imádtam.Szeretem az ilyen szinte-már-fantasy-de-azért-mégse típusú könyveket legalább is szerintem ez ilyen.Ez is baromi lebilincselő sztori volt.És engem határozottan a könyvhöz is bilincselt.A 130. oldal után.Addig számomra annyira unalmas és vontatott volt,hogy hihetetlen.Tris nem csinált semmit,néha nyávogott ott magában pár sort,aztán megint csak tengett-lengett.Már lassan komolyan ott tartottam,hogy 'Kész,nekem ebből most volt elegem!',de kínoztam vele tovább magamat,mert mondom hátha jobb lesz,valamiért mégis csak szeretik az emberek.Hála a jó égnek a 130. oldal után már kezdett belendülni a dolog.A könyv végére meg már oda jutottunk,hogy azt mondhatom róla,hogy egy igazán akciódús regény.

Viszont,számomra kiszámítható volt.Szinte azonnal tudtam,hogy Tris,hogy fog dönteni,így meg sem lepett a választásával.Szintén előre tudni lehetett,hogy mit tesz majd vele Peter.Az sem lepett meg,ami a végén történt a szüleivel.És,hozzá kell tennem,a filmet nem láttam,így abszolút ismeretlen volt számomra a történet.De persze,volt kivétel,voltak olyan dolgok,amik kimondottan megleptek,mert nem számítottam rájuk.Ritkábban,de voltak.

A karakterekről:

Tris:Ritkán mondom a főszereplő csajra,hogy nem bírtam,de itt muszáj lesz.Számomra Tris ritka ellenszenves karakter volt.Idegesített,hogy olyan nagyra tartotta magát,a folyamatos beilleszkedési kényszere,a ritka nagy taplósága.Kifele azt mutatta,hogy jaj,ő csak egy ártatlan Szerencsétlen,és sajnáljátok már,de baromira nem volt mit sajnálni rajta.Persze voltak jó pillanatai,de elenyészően.
Négyes:Nála az a hirtelen személyiségfordulás nem tetszett.A könyv jóó feléig egy mogorva,könyörűtlen,magányos farkas képét ábrázolta számomra,aztán bumm hirtelen kiderül,hogy ő első pillanattól kezdve fülig szerelmes volt Beatrice-be,és akkor átváltott a bugyuta,szerelemittas tinédzserbe.Ne,kérlek,ne! Mondja valaki,hogy a többi kötetben már nem lesz ennyire nyálas karakter.Szinte tocsogtak a szavai a nyáltengerben.De ezektől függetlenül bírtam.Főleg a könyv első felében,amikor még képes volt normálisan gondolkodni,beszélni,cselekedni,és mindig körüllengte őt az a ravaszság és titokzatosság.Addig nagyon bejött a karaktere.Remélem a további részekben azért visszavettek ebből a szerelmes tinédzser imidzséből,mert ez így számomra túl rózsaszín volt egy ilyen stílusú könyvhöz.
Will és Cristina:Az ő párosuk édes volt.Mindkettőjüket egyből megkedveltem,bár néha-néha voltak gondjaim Cristinaval,mert eléggé agyamenten viselkedett,de attól még ők voltak a kedvenc párosom a regényből.Bár a kapcsolatukról nem derül azért ki olyan hú de sok,látszott rajtuk,hogy nem egy olyan nyáltengerben úszó páros,mint Tris és Négyes.A végén viszont,ami Willel történt,kiborított.Miéééért pont ő?! Már akkor inkább Cristina kellett volna,nem ő.
Caleb:Ő volt az egyik karakter,akivel kapcsolatban értek meglepetések.Hála a jó égnek,ő sosem volt kiszámítható.Mindig kíváncsian vártam,hogy mit fog tenni vagy mondani.Valahogy nem lehetett őt teljesen kiismerni.És nekem tetszett benne ez.Ha nem lett volna Tris bátyja,akkor biztosan azért szurkoltam volna,hogy Tris vele jöjjön össze.Vagy,hogy alakuljon ki egy jó kis szerelmi háromszög vele,Trissel meg Négyessel. De,sajnos semmijen szerelmi háromszöget nem kaptam sem Calebbel,sem mással.Pedig én szeretem a szerelmi háromszögeket...

Felsorolhatnék még jó pár karakter,mert ugye ott lenne Tris és Caleb anyja,Négyes apja,Al,Uriah,Eric,de inkább nem mondok róluk semmit,mert azért olyan nagyon sok dolog nem derült ki róluk,így inkább megvárom,hogy a következő kötetben mi is lesz velük.
Összességében a karakterek elmentek,találkoztam már jobbakkal is,de nem voltak ők sem olyan vészesek Trist leszámítva persze.

Random cuki fanart :3

Összvéleményem:

Naigen.Úgy kezdtem ugye,hogy brutál jó könyv volt.Ezt az állításomat még mindig érvényesnek tartom,mert tényleg,miután belelendültünk a dolgokba,remek könyv lett.De azért meg voltak a maga hibái,amiktől nem szabad eltekinteni.
Ígyhát,ha pontoznom kéne,akkor 10-ből,hát nem is tudom,7,85-t adnék rá.Azért ennyire keveset,ahhoz képest,hogy tényleg szerettem,mert az eleje számomra dögunalom volt.És Tris is idegesített.Meg ott volt még Négyes nyáladzása.Ezek miatt adok csak annyit,amennyit.Az én szívem is fáj,de nem bírok nagyobbat adni rá.
De azért,nagy összességben,jó volt,érdemes elolvasni annak,aki szereti az ilyen akciódús könyveket.Jussatok el a 130. oldalig,addig kínszenvedés,de utána garantáltan nem fogjátok unni. :D


Na jó,ennyi lett volna ez a bejegyzés,remélem tetszett,ha igen,akkor iratkozz fel,kommentelj,pipálj,és várlak vissza legközelebb is. :D
A következő bejegyzésemig sziiasztok!