2016. február 14., vasárnap

#26 Könyvkritika: Kelly Oram-Cinder és Ella

Ha már Valentin-nap van,akkor:



Valentin-nap alkalmából melyik másik könyvről is írhatnék véleményt,mint a nagyon-romantikus,nagyon-meseszerű,és nagyoon-imádom kategóriás Cinder és Elláról.Igen,én nagyon-nagyon-nagyon szerettem.Kelly Oram most sem okozott csalódást.

Miről is szólt:


Ella élte a boldog életét: vezette a könyves és filmes blogját,és amikor csak tehette a legjobb barátjával beszélt,Cinderrel,akit személyesen egyáltalán nem ismert,csakis a cyber-téren keresztül.Aztán elérkezett Ella 18. születésnapja,ami ahelyett,hogy egy boldog nap lett volna neki,inkább tragédiába torkollik.Elveszti édesanyját,8 hónapig korházban ül,műtét műtétet követ,azért,hogy minnél emberibb külsőt formálhassanak neki ismét,azok után,hogy a teste jelentős százaléka megégett.És,csak hogy legyen hab,azon a bizonyos tortán,muszáj az apjához költözzön,aki még kicsi korában elhagyta őt és az anyját,egy másik nőért,és annak 2 lányáért.

Ella utál ott lenni:utálja a mostohaanyját,mostohahúgait,az új sznob iskoláját.Aztán az ég kiderül,találkozik Viviannal,akivel egyből legjobb barátnők lesznek,az egyik mostohahúgával is sikerül elsimítsa nézeteltéréseit,így már Juliette is az ő oldalán van.Hozzájuk csapódik még a suliból az egyik szexi srác,Rob is,aki minden áron szeretné meghódítani Ellát,és ezt nem is rejti véka alá.Csakhogy Ella szíve már a cyber-téri legjobb barátjáé,Cinderé,akivel a baleset napján beszélt utóljára.Barátai unszolására ismét felkeresi a fiút,és ezzel a tettel ismét robban minden a lány életében.

A történet valami zseniális.Imádtam minden szavát Ellának,és a Cinder,akarom mondani,Brian részek még cukibbá tették az egész könyvet.Mindig vártam,hogy mikor pillanthatok be ismét Brian egyáltalán nem hétköznapi életébe,amiről Ella abszolút semmit nem tud.Szóval na,zseniális.

Meg nekem okozott egy kellemes csalódást.Úgy álltam neki a könyvnek,hogy csupa olyan véleményt hallottam,hogy "jaaaj,én már az első mondattól sírtam rajta", "annyira szomorú és mégis,aww", "sokkal komolyabb témája van,mint a többi LOL-nak",stb. Naigen. Tényleg egy kicsit komolyabb témát dolgoz fel ebben a könyvben Kelly,de nem tudom milyen idegrendszere van annak,aki már az eleje óta sírt. Szerintem nem volt benne egy olyan rész sem,ami az a tipikus na-megyek-és-zokogok-egy-sort.Nem.Egyáltalán nem.És most nézhettek engem érzéketlennek,meg ilyennek és olyannak,de nekem nem is jött,hogy sírjak rajta.Maximum csak a nevetéstől.Mert szerint inkább vicces volt,mintsem szomorú.Na,de ízlések és pofonok ugyebár.

Szereplőinkről pár szót:

Ella:ő talán az egyik lelkileg legerősebb könyves karakter,akivel eddig találkoztam.Amennyi szörnyűségen keresztűlmegy,és mindig képes újra és újra feltápászkodnia a padlóról.Emellett imádtam,hogy nagyon jó humora volt,és bármikor képes volt beszolni Cindernek,ha annak az egója már az eget verdeste.Bátor,és javarészt mindig tudja mi a helyes,és nincs szíve kihasználni az embereket,még ha azok meg is mondják neki,hogy nyugodtan megteheti.És ezt most valószínűleg csak azok értették akik olvasták a regény vagy még azok se.
Fogalmam sincs,ki ez a pasi,de ő tiszta Cinder

Cinder/Brian:híres színész,akit a stábja és az apja úgy ugráltat,ahogy nekik tetszik.Emellett tökéletes könyves álompasi:szexi,humoros,szeretnivaló,hatalmas szívű,egója már az eget verdesi és könyvmoly.Kell ennél több? Nem,szerintem sem. :D Cindernek van egy-két nagyon aranyos megmozdulása Ellára nézve,viszont néha akkora kliséket levágott,hogy jött hogy nyakon csapjam,hogy azonnal térjen magához.És szerencsére nyakon csapás nélkül is hamar magáhoztért.

Vivian:nem tudom ki hogy van vele,de én nagyon imádtam.Kedves volt,vicces,és tipikusan az a legjobb barátnő,aki mindig kikotyog valamit,ezzel kínos helyzetbe hozva téged.De persze ezt sem szándékosan teszi ugyebár.Vivian állandó vidámsága és lelkesedése rám is átragadt az olvasás során. :) 

Juliette és Anastasia:kezdetben mindkettő az a tipikus gonosz mostohatestvér volt.Aztán Juliettenél elég hamar megtört a jég,és ellenségek helyett inkább barátok lettek Ellával.Ana viszont...hát ő egy liba.Amennyire megszerettem Juliette-t,annyira megutáltam Anat.Ő egy gonosz hárpia,amikor csak tudott,keresztbe tett Ellának.De ugye a tündérmesékben mindig a jó győz,és a Cinder és Ella egy tipikus tündérmese.

Ella apja:na igen.Róla is folyamatosan azt olvastam,hogy mennyire utálatos meg így meg úgy.Nekem nem volt komoly bajom vele.Néha fellángolt vele szembe a dühöm,néha lecsillapodott.Viszont,nekem Ella anyja sokkal ellenszenvesebb lett a könyv végére. Mert oké,ha utálod Ella apját,de azért az anyja se volt egy szent,és egy-két dolog azért volt az ő számláján is.

A karakterek kidolgozottak,aranyosak,szerethetőek javarészt.Megvolt minden,ami egy jó tündérmeséhez kell:gonosz mostoha,halott szülő,gonosz mostohatesók,a jótündér,vagy tündérkeresztanya és persze a szőke herceg,fehér lovon. Mindig is szerettem a tündérmeséket,de szerintem ez lesz a legújabb kedvencem... :D

Na,és akkor az összvéleményem:


Ha egy szavas véleményt kéne mondjak róla,akkor azt mondanám,hogy imádnivaló.Tökéletes történet,eszméletlenül aranyos szereplők,szexi herceg.Könnyed és mégis komoly.Szavaim nincsenek rá.

Ha pontoznom kéne,akkor 10-ből 10*-t kapna,mert...mert megérdemli,na.Kell én ezt még magyarázzam?

Így a bejegyzés végén kívánok minden boldog szerelmespárnak boldog Valentin-napot,a többieknek meg:remélem ti is megtaláljátok majd a ti Cindereteket,aki tündérmesévé változtatja az életeteket.Én pedig megyek,és keresek egy újabb könyves álompasit,akivel ünnepelhetek,és akitől elolvadhatok és sóhajtozhatok,hogy mennyire imádom.

Na jó,a különkiadásnak vége,a következő bejegyzésig sziiasztok! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése