2016. február 27., szombat

#2 Becses Bölcsességeim

Nem is olyan rég írtam magyarházi kapcsán a következő fogalmazást mondtam már,hogy szeretem a magyarházikat?De amúgy csak akkor,ha van kedvem és megszáll valami rég elhunyt nagy író szelleme az ihlethez.A feladat a következő volt:"Írj 20 mondatos anekdotát a következő címmel:Paszulyleves a nyakamban". Na igen.Mikor feladták,semmi,de semmi ötletem nem volt hozzá.Aztán mikor egy este nekiláttam megírni,csak úgy ömlött belőlem a szó.A végén már alig bírtam abbahagyni. :D


Tessék,olvassátok el ti is,és szórakozzatok rajta egyet.

 

Paszulyleves a nyakamban


   Átlagos napnak indult a mai.Felébredtem,kikászálódtam az ágyból,elvonszoltam magam a fürdőszobáig,majd vissza.Felöltöztem,fogtam a táskám és elindultam az iskolába.Sötét,mogorva reggel volt,az utcán egy lélek sem,így egész tűrhető időn belül beértem.Bementem a terembe,és igyekeztem minnél láthatatlanabb lenni,ugyanis nem voltam éppen fényes hangulatban.Ha tehettem volna,akkor zenét hallgatva a padra borultam volna,fel sem kelve onnan az utolsó kicsengetésig.De persze ezt nem tehettem meg.

   Az órák is hagyományosan teltek.Ha éppen nem készültem kómába esni,akkor barátnőmnek szidtam,úgy nagyjából,mindent.Hogy miért van ilyen idő,miért kell korán menni suliba,miért tanuljuk ezt meg azt a tantárgyat,miért tanít ez a tanár minket,meg úgy egyáltalán,miért élünk.A nap végére már mindkettőnket az agybaj kerülgetett.Csak kit miért.Engem a fent felsoroltak miatt és az amúgy is rossz hangulatom miatt,őt pedig amiatt,hogy egész álló nap be sem állt a szám és minden létező dolgot megkritizáltam.Fogalmam sincs hogy,de nagy nehezen átvészeltük ezt a napot is.

   Elindultam haza.Senkihez és semmihez nem volt kedvem,így zenét hallgatva,az arcomon a tipikus 'mindenkit utálok' arckifejezéssel ballagtam az utcán.A házunk elé érve konkrétan ráfeküdtem a csengőre,mert semmi kedvem nem volt előhalászni a lakáskulcsomat,és amúgy is,ha nekem rossz napom van,ne legyen jó másé se.Kicsörtetett anyám az ajtóhoz,beengedett és elmondta,hogy már megint mi a bajom,és vegyem elő a kulcsomat és jöjjek be magam.Nem volt kedvem veszekedni,így inkább bementem az étkezőbe,majd ledobtam magam az egyik székre,ezzel is jelezve,hogy adjon ebédet,aztán meg csináljon amit akar,de engem hagyjon békén.

   Anyám már ekkor kezdett ideges lenni,de még nem szólt semmit,csak elémtette az ebédemet.Egy tányér paszulyleves nézett vissza rám az asztalról.Na nem,én ezt biztos nem eszem meg,hisz ki nem állhatom!

   Ekkor viszont már anyámnál is elszakadt az a bizonyos cérna.Fogta a tányért,és az egész tartalmát a nyakamba borította,majd a tányért visszatette az asztalra és otthagyott engem.Én pedig csak álltam,akarom mondani,ültem ott megkövülten és próbáltam feldolgozni az előbbieket,majd hirtelen kitört belőlem a nevetés.

Részlet Brigi zseniális fogalmazás-gyűjteményéből...

Remélem ti is élveztétek annyira ezt a kis szösszenetemet,mint amennyire én élveztem megírni.
Mi a véleményetek róla?
Tudassátok velem egy pipálás,egy komment vagy egy feliratkozás formájában.
Nemsoká újra jelentkezem.Addig is,sziiasztok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése