2016. január 20., szerda

#1 Becses Bölcsességeim: A könyvek és az olvasás fontossága

"  Szerintem könyveket olvasni nem csak ajánlatos,de szórakoztató is.Manapság már annyi fajta könyv van,hogy tényleg mindenki találhat kedvére valót.
  
   Az olvasás műveltebbé tesz,és akaratlanul is gazdagítja a szókincsedet.Az meg,hogy választékosabban tudsz beszélni csak javadra válhat. :D 

  A könyv sokkal érdekesebb tud lenni,mint egy film,ugyanis itt a te fantáziádra van bízva az,hogy a szereplők és a helyszínek miképp néznek ki.'Az olvasással több életet élhetsz meg',szokták mondani a könyvmolyok.Ennek az állításnak van alapja,mert minden könyv és történet egy külön világ,amiben 400 oldalon át élhetsz vagy kicsit tovább,de az már részletkérdés.
 
   Mostanság egyre inkább elterjednek az elektronikus könyvek,amiknek végülis előnyük és hátrányuk is van.Ha elektronikusan olvasol,akkor több pénzt takarítasz meg,mert igencsak borsos ára van egy könyvnek,viszont így nincs meg az az érzés,hogy a kezedben tartod a könyvet amit lapozgathatsz,érezheted az illatát,tapogathatod.Tehát az ilyen dolgoknak van jó és rossz oldaluk is.

   Én végülis azt gondolom,hogy mindenkivel megszerettetheti az olvasást egy olyan könyv,ami abban a témában íródott,ami érdekli az adott személyt.Aztán meg már nem érdemes leragadni egyetlen témánál,mert sose tudhatod,hogy más témát érintő regény miféle újdonságot mutat.

   Az olvasás és a könyvek igenis fontosak és én csak ajánlani tudom azt,hogy mindenki olvasson könyveket a kötelezőkön kívűl is,mert hatalmas élményt nyújthat egy jól beleválogatott regény."

Részlet Brigi magyarháziából...


Mint ahogy az a címből is kiderülhetett,új rovat indul ezennel a blogon "Becses Bölcsességeim" címmel.Ezalatt most nem azt kell érteni,hogy itt fogom osztani az észt mindenféle könyvhöz vagy olvasáshoz kapcsolódó témáról.Eszem ágában sincs.Itt azokat a dolgokat fogom megosztani veletek,melyek szerintem jobban sikerült fogalmazások,esetleg ha megszáll Petőfi szelleme,akkor versek,vagy csak egyszerűen olyan dolgok,amik még nem Mi van velem? kategóriásak,de mégis kapcsolódnak az én mindennapjaimhoz és persze a blogom alaptémájához,a könyvekhez.

Nem tudom meghatározni,hogy milyen rendszerességgel lesznek ilyen bejegyzések,már ha nektek is tetszik az ötlet,hogy egy picit megosszak veletek ilyen dolgokat jó lenne ha jeleznétek ezt nekem kommentben vagy egy pipával.Köszi..

Ezek feltehetőleg nem lesznek valami 2000 szavas bejegyzések,a fenti fogalmazás is füzetben majdnem egy A4-es oldal volt,itt viszont alig lett pár sor.

Ez lett volna a rovat rövid ismertetője,valószínűleg egy nagy zagyvaság lett,de majd ahogy halad előre szerintem mindenki meg fogja érteni,hogy itt mégis miről van szó aki meg nem,annak szívás.

Na,ennyi lettem volna,majd még jelentkezem.Addig is,sziiasztok!

2016. január 10., vasárnap

#24 Könyvkritika: Jennifer L. Armentrout-Obszidián

Először is:tudom,hogy a régmúltban volt már Luxen sorozat kritika.
Másodszor:nem érdekel,hogy volt már kritika a sorozatról.
Emberek,ismét luxen-lázban égek,ugyanis karácsonyi ajándéknak megkaptam az Obszidiánt,és persze pár sikongatás után,hogy "Daemon Black!!!Daaaaaemoooooooon Blaaaaaaaaack!!!!!!!" elvonultam,és nekiálltam újraolvasni.
48 óra bőven elég volt a kiolvasásához.Nem mondok újat azzal,hogy I.M.Á.D.O.M.  :)

Na,de miről is szólt:

Katy az anyjával apja halála után három évvel elköltözik Nyugat-Virginiába,azon belül is egy olyan kisvárosba,ami még a térképen sincs rajta.Kat utál ott lenni,hiányzik neki Florida,az állandó internetkapcsolata a könyves blogjához,stb.Az anyja szeretné,ha még iskolakezdés előtt szerezne a lánya pár barátot,ezért átküldi a lányt a szomszédba,ahol két vele egykorú gyerek lakik,hogy mutatkozzon be.Kat immel-ámmal megteszi anyja kérését,de mikor bekopog az ajtón a hihetetlenül szexi,magas,barnahajú,zöldszemű srác nyit ajtót.Csakhogy a srác,Daemon Black, hatalmas bunkó,és Kat sikerül szépen összevesszen vele.Később Katy megismeri a srác ikerhugát,Dee-t,akivel igencsak egy húron pendülnek,és bár Daemon próbálja megakadályozni,mégis legjobb barátok lesznek.Dee mindent megtesz,hogy legjobb barátnője megkedvelje bátyját,és fordítva,de Daemon és Kat csak veszekedni tudnak.Aztán mikor Kat dühében egyenesen egy kamion elé sétál,és már érzi a "halál szelét",Daemon megállítja az időt,ezzel megmentve,és megjelölve Katy-t.Hogy Katy túléljen addig,míg a nyom el nem halványul róla,Daemon mellett kell maradjon,de az sokkal több dühöt és bonyodalmat okoz,mintha a luxen fiú magára hagyta volna az arumokkal és a kamionnal szemben.
Indokolatlan Daemon és Katy

Katy és Daemon egyszerűen két percet nem bírnak egymás mellett nyugodtan.Daemon egy tapló,hatalmas egóval,Kat viszont nem az a fajta lány,aki megrémül egy ilyen sráctól.Ebből aztán veszekedés veszekedés hátán lesz,amik eszméletlenül viccesek.Egyszerűen imádom ezt a Daemon-Katy párost.


A történetvezetés egyszerűen király.Nincs kapkodás,össze-vissza ugrálás az időben,térben,minden pontosan el van mondva,így nagyon könnyű nyomon követni az eseményeket.Imádom a sok párbeszédes könyveket,mert szerintem azokon keresztül jobban megismerheted a szereplőket és nemmellesleg érdekesebb is.Az Obszidián ezt is teljesíti.

A sztori nem egy sablontörténet,a szerelmi szál pedig egyáltalán nem elcsépelt.Mégpedig a karakterek miatt. 

 Ha már a karaktereknél tartok,lássuk kik is ők:





A könyvben rengeteg olyan karakter van,akik valamilyen szinten elmaradhatatlanok a történet szempontjából.Mindegyiknek megvan a maga "hülyesége",vagyis mindnek van valami olyan tulajdonsága,mely viccessé és szerethetővé teszi a szereplőt.Nem fogok mindenkiről írni,így megpróbálom kiemelni a főbb szereplőket.

Katy Swartz:Igazi tűzről pattant lány,aki nem hagyja magát megaláztatni,simán visszavág akárkinek.Emellet hatalmas könyvmoly,és könyves blogger.Bár a könyv elején még van ebbe egyfajta érzékenység azzal szembe,hogy az apja három éve meghalt,és el kellett költözzön a napfényes Floridából,Daemon bunkósága sikeresen megerősítí lelkileg.Én nagyon bírom Katy-t,kicsit magamat látom benne khm,khm,én is beleestem Daemonba.
Szerintem új háttérképe lesz a laptopomnak...
Daemon Black:Magas,zöldszemű,barnahajú pasi,minden izma kidolgozott,de akkora egy ritka bunkó,hogy az valami hihetetlen.Ahogy Katy mondta,ez "a helyes pasik szentháromsága".Mikor legelőször olvastam a könyvet,én már Daemon első megszólalásakor szerelmes voltam bele pedig valljuk be,jó nagy tapló volt már az első megszólalásakor,most viszont úgy kezdtem hozzá,hogy azt mondogattam magamba: "Nem szeretsz bele megint Daemonba! Nem szeretsz bele megint Daemonba!Csak szenvedni fogsz mikor befejezed!".Ja,keményen a 70. oldalig bírtam,onnantól már megint Daemon-lázban égtem.Nem tudok mit csinálni,egyszerűen jól áll neki a bunkóság.De plusszpontnak,akarom mondani pirospontnak még az is ott van neki,hogy eszméletlenül aranyos az,ahogy a húgát félti és szereti.Daemon Black a megtestesült tökéletesség.Lehet tőle tanulni pár dolgot.
Dee Black:Ennél aranyosabb és szeretőbb barátnőt Katy nem is kívánhatott volna.Dee-n látszik az,hogy mennyire szeretne egy emberi barátnőt,egy normális lányt,akivel emberi dolgokat csinálhat:elmehet moziba,plázázni,tévé előtt popcorn-t tömni magába.Az egyik kedvenc szereplőm a könyvből Dee,mert a folyamatos pörgése és vidámsága egyszerűen magávalragadó.
Ashley,Adam és Andrew Thompson:Őket egybe veszem,úgyis ikertestvérek.A három szőke tesó annyira idegesítő,hogy az hihetetlen.Andrew-t többször is jött,hogy felpofozzam,akkora egy ritka paraszt,Ash-t is megtéptem volna néha a ribancsága miatt.Még talán Adam a legszerethetőbb mindközül.Ő még egész cuki lesz a kötet végére,de a többiekről nem mondható el ugyanez.

Végeredményben is,én egyik karaktert sem húznám ki a könyvből még Ashleyt sem,és érzem,hogy ez a bejegyzés nem lesz elég lezárás a Daemon iránti imádatommal kapcsolatban,úgyhogy lehet biztos,hogy újraolvasom az Ónixot is meg majd az Opált,Origint,Oppositiont,megszerzem az Obliviont és a Shadowsot,és majd ha ezeket mind újra elolvastam bekuckózok a szobámba és sírok.
Újabb indokolatlan Daemon-Katy páros

A mindenteldöntő értékelésem:

 

Én már ehhez nem is fűzök semmit
Még egy icipicit a boritóról:még mindig imádom Pepét azon a boritón.Sokan ki vannak akadva arra,hogy "hogy néz ki az a boritó,hányadék" és hogy "ember nem való könyvboritóra".Én nem tudnám elképzelni másmilyennek azt a boritót.Így van meg a rejtélyessége az egésznek,és azért valljuk be:már csak amiatt is megéri megvenni mert Pepe van a boritón.És azt is valljuk be:Pepe nagyon jól néz ki azon a boritón.
És nagyon sokat használtam ebben a pár mondatban a boritó szót,úgyhogy lőjjetek le.Vagy inkább mégse.

Na,jöjjön aminek jönnie kell,pedig én még tudnék áradozni nem is kicsit,de akkor sose lenne vége a bejegyzésnek.Megint feleslegesen szövegelek,térjek a tárgyra.
Ha pontoznom kéne az Obszidiánt,akkor 10-ből 10*-t kapna.Egyszerűen tökéletes.Akinek nem az Obszidián/Luxen sorozat a kedvenc könyve,akkor az vagy nem olvasta még,vagy mutáns vagy már halott,mert a luxen-fanok kinyírták,mert fikázta a könyvet.


Ezzel végére is értem volna a bejegyzésnek,legközelebb feltehetőleg egy kíméletlen Légy Jó Mindhalálig kritikával jelentkezem valamikor péntek táján.Habár nem biztos,mert csütörtökön szülinapom van(14 éves leszek emberek,lesz személyim,jaaajdejónekem) és lehet biztos nem fogok ráérni csak majd vasárnap.Szóval,szerintem felejtsük el azt,hogy pénteken új bejegyzés,mert csak ha csoda történik lesz akkor kritika.

Megint feleslegesen dumálok,úgyhogy inkább elköszönök mostmár.
Sziiasztok,és akkor valamikor a hét végén jelentkezem és igérem,hozok arról képet,hogy hogy fogok suliba menni csütörtökön.Az ember ki se nézné egy 14 éves rockerből,hogy ő mégpedig olyanba akar ünnepelni.Szörnyű vagyok. :D