2016. október 15., szombat

#34 Könyvkritika: Cassandra Clare - Csontváros; avagy Jace elnyerte a szívem Daemontől?

A cím hűen tükrözi az érzelmeimet a Csontvárossal kapcsolatban. Én, mint a világ legnagyobb Daemon Black imádója, oda süllyedtem a Csontváros olvasása alatt, hogy "Úúúúristen, hogy volt lehetséges Daemonnél jobb könyves álompasit kitalálni??". Tisztelettel jelentem, Cassienek összejött. Óhohohóó, de még mennyire hogy összejött! Ez a regény számomra közel 500 oldal tömör-gyönyör volt.
Szerintetek is baromi szép, ugye? *-*

A történetről:


Clary Fray az anyja által megalkotott valóságban él. Átlagos iskolába jár, átlagos barátai vannak, átlagos az egész élete, egyedül az ereiben csordogáló vér nem mindennapi, és ő erről semmit sem tud, egész addig az estéig, amíg egy szórakozóhelyen a szeme láttára kínoz meg egy fiút néhány vele egykorú fiatal. De ezt persze rajta kívűl senki más nem látta, és miután legjobb barátja, Simon sem hisz neki, ő is abban a tudatba kezdi ringatni magát, hogy csak hallucináció volt az egész. Viszont, mikor az anyját elrabolják, és egy rejtélyes szörny az életére tör, rá kell jöjjön, hogy a borzasztóan szexi szőke srác az "álmából" mégis valódi, és nem is akármilyen. Ugyanis a fiú Árnyvadász, egy olyan természetfeletti erőkkel megáldott ember, aki démonokat öl. Ha Clary élete nem vett 360 fokos fordulatot eddig, akkor ezek után már mindenképp, mert a tudatlan 16 éves lány egyik percről a másikra egy rejtélyektől, gyilkosságoktól, varázslatoktól és szerelmektől kacifántos világban találja magát, ahol senki nem olyan, mint ahogy elsőre mutatta magát, és még a saját anyjáról is olyan dolgok derülnek ki, amiket, bár nem akar, mégis muszáj elhinnie.


2016. szeptember 26., hétfő

#33 Könyvkritika: Jennifer Salvato Doktorski - Lángra lobbant nyár

* cirip, cirip*

Olyan régen blogoltam utoljára, hogy már szinte azt is elfelejtettem, hogy hogyan szoktam a bejegyzésekhez hozzákezdeni. Na de, azért megpróbálkozok a dologgal.


Tehát, Lángra lobbant nyár. Ismét egy olyan LOL-könyvről van szó, amelyiket eszméletlenül vártam, és mikor végre megkaptam az volt az első gondolatom, hogy "Nemár, ez ilyen rövid?". Hát igen, nem egy 500 oldalas regényről beszélünk, de őszintén meg kell, hogy mondjam, valahogy nem tudnám így utólag hosszabbnak elképzelni. De, akkor magyarázzak egy kicsit...


A történetről:


Mi is ronthatná el jobban Rosie nyarát, mint hogy az pasija megcsalja, és még ideiglenes távoltartási határozatot is kéret ellene? Az, hogy a lány szülei, annak érdekében, hogy lányuk ne csináljon még egy baromságot, elküldik őt kilenc napos kocsitúrára három kocka srác társaságában. Ugyanis, miután Rosie tudomást szerezett Joey hűtlenségéről, véletlenül felgyújtotta a fiú méregdrága autóját, ezzel kiérdemelve a "Hibbant Gyújtogatós Ex-csaj" státuszt.
Rosie nagyon nem akar elmenni legjobb barátjával, Matty-vel és annak két kocka haverjával a kirándulásra. Az egyetlen dolog amire vágyik, hogy rendbe hozza a dolgokat Joey-val és tovább élvezze a nyarat country-zene és olcsó motelszobák nélkül. De persze ez nem jön be neki, mivel a szülei nagyon is jó ötletnek tartják a "tanulmányi kirándulást" így a lány kénytelen lesz különböző múzeumokat és kiállitásokat végigjárnia a három pasival, akik közül az egyik nagyon szexi csomagolást kapott az élettől.
Lehetséges, hogy Rosie ismét lángra lobbant egy autót...?

2016. szeptember 7., szerda

#10 Book Tag: Rock & Metal songs Book Tag

Visszatéééértem! Helló - belló mindenkinek!


Nem is tudom hol kezdjem. Eltűntem. Tudom, és nem garantálom, hogy innentől megint hetente posztolok. De azért majd próbálkozom vele. De annyira sűrű nyaram van/ volt, hogy blogolni nem maradt energiám. Viszont most, mikor megláttam, hogy majdnem egy hónapja 0 életjel volt felőlem majdnem szívinfarktust kaptam, és elhatároztam, erőt veszek magamon, és nekiűlök ezt a bejegyzést megírni, mert már egy jóideje fúrja az oldalam. Értitek: tervek vannak, csak erő nincs megvalósítani. Fuck logic.


Térjünk is a lényegre. Mivel régen volt book tag, ezért úgy gondoltam, visszatérős bejegyzésnek pont jó lesz egy. Mikor megláttam Barbinál ezt a rockeres taget, rögtön tudtam, hogy nekem ezt muszáj megcsináljam. Barbi válaszai itt olvashatóak.


Lássunk is hozzá.

1. Black Veil Brides - Goodbye Agony: Egy könyv amit nehézkesen olvastál és örültél, hogy végre eljött a búcsúzkodás ideje.


Hmm, nem is tudom, hogy ne legyek sablonos, így most ide nem az "imádott" Taking Chancest, hanem
Veronica Roth - Beavatott című regényét mondanám. Nem utáltam a könyvet, mert azért annyira nem volt rossz, de egyszerűen engem untatott, és mai napig nem értem, hogy mitől ilyen felkapott.


2. Rolling Stones - Satisfaction: Egy könyv, aminek egy szereplőjét se tudtad igazán megszeretni, bármennyire igyekeztél.


Elég nehéz, nem nagyon emlékszem olyan könyvre, ahol egy szereplőt se szerettem volna. Talán
John Green - Papírvárosok regénye megfelel ide, mert ott úgy emlékszem, kimondottan egy karakterért se voltam elájulva. Javítsatok ki ha tévedek. Komolyan  nem emlékszem már.


3. Marilyn Manson - Tainted love: Egy könyves páros, akik többnyire csak kínlódtak a kapcsolatukban/ a kialakuló kapcsolatukban.


Egyértelműen
Jenny Han - Nyár trilógiája illik ide. Amennyit Conrad és Belly traumázott a három kötet alatt... És valljuk be, azért javarészt Conrad volt a hibás.


4. Avenged Sevenfold - Nightmare: Egy regény, aminek főszereplőjének nehéz élete volt, azaz egy 'rémálom' volt az élete.


A Kody Keplinger - The DUFF - A pótkerék főhősnőjét bár sose kedveltem, azért azt be kell ismerjem, hogy elég szar élete volt az apja miatt. Szóval, én ezt a könyvet sorolnám ehhez a ponthoz.


5. Bon Jovi - Livin' on a prayer: Egy könyv, amit viszonylag hirtelen felindulásból vettél meg, komolyabb hezitálás nélkül.


Minden könyvvásárláskor elég sokat válogatok a könyvek között, így ide hazugság nélkül nem nagyon van mit soroljak. Maximum, hogy ne hagyjam üresen ezt a pontot, fogjuk rá, hogy talán
Kelly Oram - Szívzűrterápia strébereknekjét vettem meg a "legkönnyebben". :D


6. Bullet For My Valentine - You want a battle?: Egy regény, ahol egy ideig elnyomtak egy szereplőt/ népet aki/ ami később megelégelte ezt a bánásmódot és kiállt magáért/ fellázadt.


Már megint egy nehéz pont. Ha tudom, hogy ennyi fejtörést okoz ez a tag bele se kezdek. Najó, de. Ehhez a ponthoz is
Veronica Roth "fantasztikus" sorozatát írnám, de mivel feljebb már említettem a Beavatottat, ezért ide beteszem a jelenlegi olvasmányom, a Lázadót, gyengébbek kedvéért a Beavatott második részét. Nem szeretnék spoilerbe futni a sorozat kapcsán, így elégedjetek meg annyi magyarázattal, hogy szerintem azért illik ide, mert a kasztok, khmmm... furcsán viselkednek, khmmm...


7. Skillet - Better than drugs: Kedvenc könyved/ könyvsorozatod, amit a szó szoros értelmében imádsz és már fülig ér a szád, ha meglátod a címet vagy egy idézetet belőle.


Jöhet a sablon-dumám? Mindenki készen van? Mindenki ingatja már a fejét, hogy " Brigi, ne, ne, ne, nehogy kimondd, mert tudjuk, hogy ha kimondod, akkor annak katasztrofális vége lesz!" ?
Hát akkor jöjjön a leleplezés! *ördögi kacaj*
Az én legeslegeslegeslegkedvencebb könyvem eeeegyértelműen és megingathatatlanul
JENNIFER L. ARMENTROUT - LUXEN SOROZATA!!!! Ne kérdezzétek miért írtam nagybetűkkel az egészet. Fogjuk arra, hogy elaludtam a Caps Lockon. Hogy én mennyire, de mennyire imádom annak a sorozatnak minden betűjét az hihetetlen. És igen, tudom, hogy az egész egy klisé, tudom, hogy Daemon Black nem létezik, tudom, hogy belőlem senki nem fog hibridet csinálni, tudom, hogy a szomszéd srác nem földönkívűli. De egyszerűen magáért a romantikus-fantasy kategóriáért már odavagyok, és ha még ezt az egészet megdoppingoljuk egy Daemon Blackel, akkor... Akkor hát ez lesz belőle. Már megint a fél bejegyzés a Luxenről szól. Komolyan szükségem lenne már valami elvonóra, vagy mit tudom én. "Anonim Daemon Fanatikusok", ide engem be kell fizetni, mert csúnya vége lesz a dolgoknak. :D Van egyáltalán olyan elvetemült hülye, aki ki akar gyógyúlni a Daemon lázból? Remélem nincs... Mindegy, haladjunk.


8. Guns 'N Roses - Don't cry: Egy könyvsorozat, amitől nehezen búcsúzkodtál, és sajnálod, hogy nincs több része.


Tekintettel arra, hogy a Luxen sorozatot már kilőttem, a Harry Pottert még ki se olvastam, a Bexi sorozat nincs is befejezve még, a Szent Johanna Gimiből rá kellett jönnöm, hogy elég volt az a 8 rész, így a szerencsés nyertes nem más, mint
Kerstin Gier - Időtlen szerelem trilógiája. Őszíntén, meg kell, hogy mondjam, nem emlékszem már a Smaragdzöld végére, de azt tudom, hogy nagyon-nagyon szerettem Gwendolyn és Gideon időutazós kalandjait, így simán elolvasgatnék még pár részt belőlük. :)

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, én személy szerint nagyon bírtam, főleg, hogy a felsorolt számokat hallgattam az írás közben, így szerintem tök hangulatos lett az egész. Ajánlom, hogy hallgassatok meg ti is belőlük párat, mert szerintem egytől-egyig baromi jó számok. *megszólalt a rocker*

Ha tetszett a bejegyzésem, akkor tudasd velem valamilyen formában, és várlak vissza legközelebb is!
Addig is sziiasztok! :)

U.i.: Ha olvasod ezt a bejegyzést Barbi, akkor remélem nem haragszol, hogy bármiféle "kihívás" nélkül töltöttem ki. Egyszerűen csak megtetszett nálad, és gondoltam én is megcsinálom. :D

2016. augusztus 11., csütörtök

#32 Könyvkritika: K. A. Tucker - Tíz apró lélegzet

" Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket! "


Hosszú hónapokon át húztam-nyúztam ennek a könyvnek a kiolvasását, legfőképpen időhiány miatt. A napokban viszont sikerült vééégre valahára befejeznem, és még mindig sokk alatt vagyok. Ti tuti hülyének tartotok engem, de egyik kedvencem lett ez a regény, és igen, ezt kábé minden második könyvről elmondom. Viszont, úgy érzem, hogy ezt mostanság biztos nem olvasnám újra. Mindjárt meg is indoklom, hogy miért.

A történetről:


Kacey Cleary menekülni próbál. Körübelül mindenhonnan és mindenkitől. Négy évvel ezelőtt egy szörnyű autóbalesetben elvesztette a szüleit, legjobb barátnőjét, szerelmét és ő maga is súlyosan megsebesült. Akkor poszttraumatikusstressz-szindromát diagnosztizáltak nála, amiből négy év után sem tudott kigyógyulni segítség hiányában.
Mikor Miamiba szökik, egy új élet reményében, viszi magával kishúgát, Liviet is, az egyetlen embert, akit még képes szeretni. Azonban azzal nem számolt, hogy odaköltözése után szinte azonnal belefut jópár olyan emberbe, akik akarata ellenére is fontos részét fogják képezni az életének.

Trent Emerson minden nő álma: ragyogó kék szemek, izmos test, aranybarna haj, gödröcskék az arcán ha nevet. Ha ez nem lenne elég, pontosan a Kacey és húga lakásával szemben lakik. A lány eltökélten próbálja távol tartania magát Trenttől, de a vak is látja, hogy kezd széthullani a védőfala, amit a baleset óta maga köré húzott. Mindez méghozzá egy kékszemű rosszfiú miatt, akibe nap mint nap beleszalad a lakhelye miatt.
Mindketten sötét titkokat őriznek, amik ha egy nap a felszínre kerülnének abba lehet, hogy belepusztulnának.


2016. július 31., vasárnap

#12 Top 10-es lista: Amit csak Potterhead-ek értenek


Többségünk gyerekkorának meghatározó része volt a világszinten híres varázslótanonc története, akinek sorsát 7 köteten keresztül követhetünk nyomon. Igen, ha ebből nem esett volna le valakinek, a Harry Potter sorozatról beszélek. Valamilyen szinten minden ember ismeri a sztorit, ki a filmekből, ki a videójátékokból, ki pedig a könyvekből. J. K. Rowling képes volt létrehozni valami annyira örök imádatot és hírességet viselő dolgot, ami vetekszik ama nagy nevekkel, mint az AC/DC vagy a Beatles. De ez nem Rowling istenítéséről fog szólni najó, részben de, nem is a sorozat más nagy nevekkel való hasonlítgatásáról, hanem arról, hogy miért is lehet ennyire imádni a Harry Pottert.

WARNING! A bejegyzés egy nagyon nagy fangirl keze alól kerül ki, úgyhogy nem garantálom, hogy a poszt mentes lesz bármilyen szintű fangörcstől. Megértését köszönöm!

2016. július 3., vasárnap

#31 Könyvkritika: Marni Bates - Gyilkos a vonal végén


Mondjuk úgy, hogy nem álltam túl bizakodóan drága Marnink legújabb regényéhez. Úgy voltam vele, hogy az az életvidám lány, akivel találkoztam, nem fog tudni egy jó krimit írni, mert túlságosan jókedélyű és vicces ahhoz. A könyv kiolvasása után én szidtam magamat és a hülye előitéleteimet a legjobban. Marni már megint olyan regényt rittyentett össze, kicsit témájában és hangulatában eltérően az előzőekhez képest, hogy tűkön ülve várom a folytatást.

A történetről:


Emmy egy átlagos lány, átlagos élettel, átlagos barátokkal. Minden álma, hogy egyszer írónő lehessen, és összejöjjön a legjobb barátjával, Bennel. Azonban minden megváltozik azon a napon, amikor mit sem sejtve ül a Starbucksba és az egyik regényén dolgozik: odamegy hozzá egy vénember, aki ellopja a kávéját, mire a lány dühösen megpróbálja visszaszerezni az első látásra kattantnak tűnő bácsitól a italát, de az ahelyett, hogy visszaadná különös dolgokat mond neki, majd szó szerint meghal Emmyn. A lány nemsokára a legjobban utált elit gimnáziumban találja magát a világ legutálatosabb gazdag unokával, Sebastiannal. Egyáltalán nem bírják egymást, mégis muszáj félretenniük egy kicsit az egymás iránt érzett gyűlöletüket, hogy válaszokat kapjanak azokra a kérdésekre, amelyek mindkettőjüknek fontosak. Tényleg meghalt a vénember, vagy csak egy csel, hogy mindenki azt higyje, megszabadultak tőle? Ki akarja megölni Emmyt? A kávétolvaj-bácsi mennyit tudott a dolgokról? És legfőképpen: miért pont Emmyt akarják kiiktatni? 

2016. június 12., vasárnap

#30 Könyvkritika: Leiner Laura - Nélküled

Azt a mindenét! Laura megint nagyot alkotott!


Körübelül nagyon tömören a fenti két mondattal tudnám leírni Leiner Laura Bexi sorozatának 4. kötetét. Mikor azt mondtam a Késtélre, a Hullócsillagra, vagy az Illúzióra, hogy eszméletlen jók, akkor Laura előrukkol valami újal, ami még az előzőnél is zseniálisabb. De komolyan. 2-3 napot vártam a befejezés után ennek a posztnak a megírására, hogy ülepedjenek le bennem a dolgok, és értelmes, nem túlzottan fangörcsös bejegyzést tudjak írni róla. Hát, majd mindjárt kiderül, hogy ez mennyire jön össze.

A történetről:


!!! Ezt a dölt betűs részt érdemes átugrania annak, aki nem olvasta még az előző részeket, mert, bár a Nélküledre nem feltétlen, de az előzményekre spoileres lehet!!!

Nagy Márk és Beka kapcsolata mindig is viharos volt. De amikor Beki 18 óra párkapcsolat után ismét szingliként találja magát a szobája padlóján, élete, és barátainak. családjának élete 360 fokos fordulatot vesznek. A Nutellába és tumbliba folytott életből barátnője, Evelin húzza ki, aki bemutat neki egy új fiút. Beki mindent megtesz, hogy boldog legyen az új sráccal, de amikor Nagy Márk hosszú csend után ismét bekerül a képbe, minden megváltozik. Ismét egy szerelmi háromszögben találja magát, csak most Késtél-Geri helyén valaki más van. A fiatal énekesnő tudja, hogy egyszer választás elé fogják állítani, de kit és mit  fog választani: a nyugodt és normálisnak mondható életet az új pasival, vagy a veszekedésekben, gyűlölködésékben és kibékülésekben gazdag életet, Nagy Márkkal.

2016. május 24., kedd

#11 Top 10-es lista: 10+1 zeneszám, amihez egy könyv kötődik

~Köszöntsétek sok szeretettel a második felvonást~


Mostanság, mivel nem nagyon van időm olvasni, újra rákattantam a Top 10-es listákra és a Book Tag-ekre. Ezért mikor nekiálltam ötletelni, hogy miről írjak legújabban, arra jutottam, hogy még mindig nagyon sokszor najó, mindig zene mellett olvasok. Most megpróbálok megint összeszedni 10 számot, amiről egy olvasott könyvem ugrik be. Az előző részt ide kattintva olvashatjátok el. 

10. Paramore - Adore:


Lehet, hogy szöveg alapján abszolúte nem illik ehhez a regényhez, de ahányszor csak ez a szám következik a lejátszási listámban, mindig K. A. Tucker Tíz apró lélegzet c. könyve ugrik be. Még olvasás alatt van, de annyira imádom eddig, hogy majd ha végre kiolvasom szerintem lesz kritika róla. De nem igérek semmit, mert ha megigérem akkor csodával határos módon sosem teszem meg.

2016. május 9., hétfő

#10 Top 10-es lista: Amit csak könyvmolyok érthetnek


Mikor nekiálltam bejegyzést írni,eredetileg egy Opál könyvkritikát terveztem, de aztán eszembe jutott, hogy valamikor réges-régen volt egy Top 10-es lista című sorozatom. Remélem emlékeztek még rá,ha nem,hááát,akkor szívás. Úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje, hogy felelevenítsem ezt. Megint feleslegesen szövegelek, úgyhogy kezdjünk is a listát. :)


10."Mondj már egy jó könyvet!"


"Egyet?! Miaz, hogy egyet?"- hangzik a válasz, legalább is az én számból. Nincs olyan, hogy egy jó könyv. Reeengeteg szuper könyv van, mondd el milyet akarsz, akkor tudok talán segíteni.


9."Ez a könyv nem is volt olyan hű-de-izgi, miért vagy ettől úgy oda?"


És ezt a kedvenc könyvedre mondták. "Neked nem kell tovább élned. Hogy lehettünk mi valaha is barátok?!"

 

8. Mindenről egy könyv jut eszedbe


Na igen, másik állandóan fennálló probléma, nálam legalább is mindig. Van este egy sötét zug a szoba sarkában? "Tutiii, hogy ott bújkál egy arum." Jönnek az esőfelhők? "Anyaaa, hol a pálcám? Voldemort nagyúr visszatért a dementorokkal!"

 

7. Mindig van nálad egy könyv


Sose indulsz el sehova egy najó, néha 2 vagy 3  könyv nélkül. "Bármikor közbejöhet valami, és ha már várok, akkor legalább tartalmasan teljen el az  idő..."


6. Könyvjelző-fétis


Elhagytad a könyvjelződet? Esetleg egy új könyvet hoztál/vettél, és hozzákezdenél szíved szerint azonnal, de nincs nálad az a 'könyvjelzőként' emlegetett csodatárgy? "Na, majd én segítek rajtad!"-esik meg a szíved a szerecsétlenen. Te tudod, bármi funkcionálhat könyvjelzőként: papírfecni a füzetből, post-it, ceruza, hajgumi, fadarab, falevél, pénz. A lehetőségek tárháza végtelen. Ja, és persze neked egymillió és egy kölönböző mintájú/ formájú könyvjelződ van otthon...


5. Sosincs elég 


"Mi az, hogy nincs mit olvassál? Tegnap vettél egy új könyvet!"-hangzik el a megrökönyödött szülőktől/barátoktól/rokonoktól/kutyától/macskától/haltól. Az emberek valahogy képtelenek hozzászokni ahhoz, hogy neked egy 400 oldalas regény semmi, és a könyvesbolttól hazáig vezető úton  kiolvasod a felét a buszon vagy a kocsiban ülve.


4. Könyves ereklyék




Személy szerint én megőrülök a könyves dolgokért. Elég ha csak meglátok egy képet egy halál-ereklyéis nyaklácról, egy SzJG-s polóról, vagy akármiről, aminek köze van egy könyvhöz,azonnal beüt a ménkő a fangörcs képében és mindenki tudja, jobb békénhagyni addig, amíg lenyugszom.

 

 

3.  Legszívesebben beleszolnál a történetbe


Valós szituáció: olvasol egy nagyon jó könyvet. Imádod a karaktereket, a sztorit, egyszerűen magával ragad az egész. Aztán a főhős/főhősnő olyat tesz vagy mond, amitől te a falra mászol. Na ilyenkor jön a tipikus "Mivaaaaan? Neked nem ezt kellett volna tenned!! Normális vagy te?! " reakció. És érzed a késztetést, hogy bemoss a karakternek mert ennyire hülye volt, de azért tovább olvasol, és végig azon imádkozol, hogy sikerüljön helyrehoznia azt a baklövést amit pár oldallal fejezettel,könyvvel... ezelőtt tett. Aztán meg micsoda eufóra száll meg, amikor végre VÉGRE!! sikerül neki. 

2. A gyász egy könyvszereplő miatt


Szerintem mindenki ismeri az érzést, mikor kinyírják a kedvenc szereplőjét egy könyvben. Nincs mit hozzáfűzni, hatalmas tragédia, rendesen meg kell biza őt gyászolni, hiszen "Ő volt a kedvencem, és ennyi, nincs többet... Egyszerűen csak szükségem van pár csomag zsepire és egy csomó csokira. Köszi."

1. Valódi érzelmek egy nem valódi személy iránt


Fel a kezeket,aki még sose szeretett bele egy könyvszereplőbe. Senki? Nem lepődtem meg, az az igazság. Minnél többet olvasol,annál valószínűbb, hogy úgy fogsz befejezni egy könyvet, hogy "Ah,nekem kell egy Daemon/ Folt/ Conrad/ Etienne/ Grayson/ Adam...". Ez a baj a jó könyvekkel: ha sok ilyet olvasol, a végére egész háremed lesz. :D

+1. Új könyv illat, csendes esős délutánok


Minden könyvmoly egyetért szerintem abban, hogy a világ két legjobb dolga az új könyv illata, és egy csendes, esős délutánon kávét/ teát/ forrócsokit kortyolgatva olvasni a kedvenc könyvünket. Kell nekünk ennél több a teljes boldogsághoz? :)


Ezzel lezárom a listámat, amit még tudnék a végtelenségig elhúzni-nyúzni, de be kell érni ennyivel.
Remélem  tetszett, ha igen, akkor tudasd velem valamilyen formában iratkozz fel, kommentálj, pipálj....
Na jól van,ennyi lettem volna mára,majd még jelentkezek,a következő bejegyzésig is sziiasztok! :)

U.i.: a betűtípussal nem tudom, hogy mégis mi lett. Ha túl kicsi/ nagy a betű, vagy legalábbis nem a megszokott, próbáljatok eltekinteni tőle. Fogalmam sincs mi lelte, én semmit nem állitottam át rajta. Vagy csak velem szórakozik a Blogger, és szívat a béna betűtípussal? Mindenesetre megpróbálom majd korrigálni, ha ez a förtelmes betűméret másnál is ilyen, és nem csak nálam. Bocsii mindenesetre miatta!
 

2016. április 25., hétfő

#29 Könyvkritika: On Sai-Apa,randizhatok egy lovaggal?

FIGYELMEZTETÉS:Várhatóan befangörcsölök a bejegyzés végére.

Megértését köszönöm!

Brigi :*


Viccet félretéve,muszáj azzal kezdenem az egészet,hogy én már a beszerzése előtt is csak jót hallottam róla,mint például:"Muszáj elolvasni!","Minden lánynak kötelező!","Legeslegjobb könyv" és még sorolhatnám.Na már most,én nem szeretek nagyon hinni az ilyeneknek,mert aztán ha mégse tetszik,akkor nagyobbat csalódnék,mint amúgy.De itt,ebben az esetben,hála a jó égnek minden pozitiv vélemény igaz volt rá. :D 

Hihetetlenül sokat vártam el,részben mert Vörös pöttyös könyv,részben mert ugye csak szuper-pozitiv véleményeket hallottam róla saját magamnak ellentmondás pls.,és talán mondhatom azt rá,hogy ez is akkora kedvencem lett,mint a Luxen sorozat.És az köztudottan nagy szám,ha valami még,mint egy kórosan Daemon Black imádó fangirl is azt tudom mondani,hogy ez a regény van a Luxen sorozat szintjén.

 

Pár szó a történetről:


Mia Anne,a világhírű Amon Dollond tudós lánya,édesapjával együtt járja a világot.Ahányszor a férfit máshova szólítja a munkája,Mia Annek muszáj vele mennie.A lány ezt tűrte is addig,amíg legalább az amerikai kontinensen belül maradtak,de az,hogy Budapestre kellett költözniük teljesen kiverte nála a biztositékot.Egyetlenel vígasza az apja jelenlegi barátnője volt,de miután már ahhoz sem tud többet fordulni,magára marad a magyar városban a teljesen érzelemmentes apjával,akit csak a logikus és tudományosan megmagyarázható dolgok érdekelnek.
Aztán egyszercsak elalszik.Amiben semmi különlegesen nem lenne,mert ugye mindenki alszik éjjel.De Mia Anne álmában egy olyan élethű helyen találja magát,hogy már szinte ő is azt hiszi,hogy visszakerült a lovagok és királylányok időszakába.És minden addig szép és jó ezen az álombeli új helyen,még nem találkozik Kószával.
Kósza lovag bunkó,a lova úgyszintén.Mia Anne pedig csak veszekedni tud a fiúval,szinte minden beszélgetésük vitával végződik.
Aztán Mia Anne felébred.Otthagyja a lovagot,a lovát és az egész másik világot.Próbál beilleszkedni a való életébe,az új iskolájába,az új városba,elfelejteni az álmában szereplő beszólogató és nagyan szexi lovagot,Kószát.
De persze egyik sem megy könnyen,hiszen mégis ki tudna úgy koncentrálni ennyi dologra,miközben egy szegény ártatlan 16 éves lányt két világ akar holtan látni? Hát Mia Anne biztos nem...



Nem tudom mennyire jön le ebből az elég hosszú és spoilermentes tartalomból,de baromira pörögnek az események.Szinte már kapkodtam a fejem,hogy lépést tudjak tartani a történésekkel,mert egyszerűen minden oldalon történt valami.Ez a 376 oldalas regény tömény izgalom.
Az írónő tökéletesen megteremtette a Mia Anne álmában szereplő világot,akárcsak a Budapesti forgatagot.Mindkettőnek megvoltak a sajátosságai,az meg külön tetszett,ahogy oda-oda szúrt néha a magyaroknak,példaként említve ugye a 4-es metróra tett megjegyzését.
Másik sajátosságaa,mi nekem új és egyben izgalmas volt,az az,hogy 3 szemszögből íródott a történet,így aztán nem csak Mia Anne szemszögéből ismerhettem meg a történéseket,hanem Kósza és még Amon Dollond,Mia apja szemszögéből is.Bár nekem a Kósza szemszögéből írodott részek a kedvenceim szerintem senkit nem leptem meg,vagy igen?,számomra nagyon érdekesek voltak az Amon nézőpontjából írott részek,hisz ő mégiscsak egy hááát,hogy is mondjam,hogy ne legyen spoiler,érdekes megközelitésből nézi a dolgokat.Igen,asszem így nem spoileres a dolog. :)
Általában én jobban szeretem,ha egy könyv első szám egyes személyben vannak megírva,ez a könyv azzal együtt magábaszippantott,hogy harmadik személyben van.Lehet nem kéne elvből elitéljem a harmadik számban íródott regényeket...

Az én imádott szereplőim:


Először is:te jó ég,mindenkit imádtam.
Másodszor:Kósza az én férjem lesz,úgyhogy mindeki tegyen le szépen róla. :)

Mia Anne Dollond:én sok könyves hősnőre azt tudtam már mondani,hogy bárcsak létezne,mert akkor tuti legjobb barátok lennénk,így Mia Anne-l sem tudok kivételt tenni.Hihetetlenül azonosulni tudtam a karakterével,rengeteg olyan beszólása és/vagy válasza volt,amelyeknél már szinte azt éreztem,hogy "Basszus,mintha ezt én mondtam volna!".Rengeteg jó poénja van,talán az egyik legviccesebb szereplője a regénynek.Tipikus mai kamaszlány:belevaló,merész,vicces,hisztis,kedves,néha naiv.Röviden:én bírtam. 

Kósza lovag:egyértelmű,hogy ő is felkerült a könyves-álompasi listámra.Bár már kicsit sem divatosak/használtak a lovagi felfogások,engem Kósza már ott megvett kilóra,mikor meg akarta menteni Mia Annet.A bokás dolog...én nem tudok mit hozzáfűzni,volt annál a résznél egyáltalán valaki,aki nem olvadt tócsává? Eszes,bátor,önfeláldozó,hirtelen haragú,és az ember már az állába is beleszeret,kell ennél több,hogy Kósza legyen az én kedvenc lovagom? Nem,nem kell.

Amon Dollond professzor:az elején nagyon nem tudtam,hogy mit is gondoljak róla.Érdekes volt az benne,hogy nem voltak érzelmei,és csak a logikus és tudományos dolgok éltették.A történet elején csinál egy-két dolgot,ami nálam kiverte a biztositékot,de valahogy képtelen rá az ember sokáig haragudni,mert...nem is tudom,olyan mint egy nagy tudatlan,mégis okos gyerek,aki az események során nő fel és érti meg végre a nem-logikus dolgokat.Abban a pontban,mikor azt hittem,hogy kész,vége Mia apjának már szinte én jobban gyászoltam,mint Mia Anne.És ez nem volt spoiler! :)

Táncos lovag:másik kedvenc szereplőm.Szintén rengeteg poénja van a történet során,mégis különbözik Mia Anne humorérzékétől,mivel ugye Mia 21. századi poénokat dob be,Táncos viszont az ő világi humorérzékkel van megáldva.Imádtam a kapcsolatát Kószával,nagyon szépen ki volt dolgozva ez a legjobb-barát-kicsi-koruk-óta dolog.

Az isten:nagyon-naggggyon gyengén lehet sejteni már a közepe felé,hogy ki az isten,úgyhogy az számomra nem is meglepetést,hanem inkább azt a tipikus "Tudtam,tudtam,tudtam és eddig is utáltam,de bakker,úúúúúgy tudtam!!!" érzést váltotta ki belőlem.Nem szeretném lespoilerezni tulajdonságokkal a személyét,úgyhogy legyen elég róla annyi,hogy én az egész könyv alatt gyűlöltem azt a személyt,aki az isten volt,mert áááá,egyszerűen irritáló volt.Talán ő volt az egyetlen végig negatív szereplő,vagy legalább is a fontosabbak között.

Helmholtz professzor:oké,én ha most azt mondom,hogy őt is nagyon kedveltem,akkor nem fogtok hinni nekem.Pedig igaz.Nagyon tetszett az,hogy úgy viselkedik Amonnal,mint a barátjával és egyszerre már szinte a fiával.Terelgette,segítette Amont ahol csak tudta,és számomra ez nagyon szimpatikussá tette.Mondjuk egy kicsit gyáva volt,de eltekintek ettől.

Lenne még sok-sok fontos szereplő akiket felsorolhatnék,de akkor itt ülnénk holnap reggelig.Szinte az összes legalább kétszer említett szereplő kulcsfontosságú karakter,akik nélkül nem lenne ugyanaz a történet.
A szereplők,mint ahogy gondolom már kiderült,eléggé komplexek,mind fizikai,mind morális tulajdonságok terén.Az írónő semmit nem bízott a véletlenre,és tetszett,hogy senkit nem hagyott "félkészen".


A boritóról:


IMÁDOM a boritót.Komolyan mondom,egyszerűen meg vagyok veszve érte.Eszméletlenül gyönyörű az a fekete letisztult alapon lévő kék virágok és a kard.Sok boritót láttam már életemben,de ennél szebbel még sosem találkoztam.Egyszerűen már a boritó miatt megéri megvenni a könyvet.Komolyan neki fogok állni kutatni a neten az eredeti kép után,mert nekem kell az a kép a telóm hátterének.


Összvéleményem:


Azt hiszem kijelenthetem,hogy a könyv jóóval felülmúlta minden elvárásomat,és mondhatom rá azt,hogy egy pofátlanul jó könyvet sikerült összehoznia az írónőnek,mert nemcsak a történet fordulatos,szívetdobogtató és humoros,de még a boritója is az eddigi kedvencem.Drága Luxen sorozat,kötsd fel a gatyádat,mert az Apa,randizhatok egy lovaggal? mindjárt lepipál téged.Szerintem mindenki tudja,hogy tőlem ennél nagyobb dicséretet könyv még nem kapott.Ha valami még szerintem is a drága Luxen sorozatom szintjét verdesi akkor az már nagyon tud valamit.
Ha pontoznom kéne,akkor 10-ből egyértelműen és cáfolhatatlanul 10*-t kapna.Érzem,hogy ezt a regény rengetegszer fogom még újraolvasni.(Fun fact:amíg olvastam,mindenhová magammal vittem,és ha valaki,lehetett az családtag,barát,vagy osztálytárs megkérdezte,hogy mégis miért simogatom és hordozom magammal mindenfelé,akkor nemes egyszerűséggel ennyit vágtam rá:"Azért mert ez az én Bibliám!".Hát igen,asszem begolyóztam egy kicsit az olvasása alatt. :D )

Ennyi lett volna ez a bejegyzés,ha tetszett és/vagy egyetértesz velem dobj nekem egy lájkot,pipát,kommentet vagy egy feliratkozást,és várlak vissza a következő bejegyzésemmel,ami nem tudom mikorra várható.Majd jön,maradjunk annyiban. 
Sziiasztok!

2016. április 8., péntek

#28 Könyvkritika: Veronica Roth-Beavatott

SPOILER,SPOILER,SPOILEEEEEER VESZÉLY!



Várható volt szerintem,hogy a Beavatott-láz előbb vagy utóbb engem is utolér.Hát most jött el az a pillanat,hogy végre VÉGRE! megértem és együttérzek az összes fannal.Ez valami brutál jó könyv!
De,azért bontsuk egy kicsit kijjebb ezt a "brutál jó" kijelentésemet. :)

Röviden a tartalomról:


Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicago egyik lakója,ahol az emberek 5 kasztrendszerbe vannak osztva:vannak a Bátrak,a Műveltek,az Őszinték,a Barátságosak és az Önfeláldozók.Főhősnőnk,Beatrice,az Önfeláldozók táborát erősíti egészen 16 éves koráig,amikor is el kell döntse,hogy onnantól kezdve mit is szeretne igazából:maradni a saját csoportjával,vagy elhagyja őket egy szebb és hozzá jobban illőbb élet reményében.Beatrice nem tudja,hogy,hogy döntsön,aztán az alkalmassági vizsga után mégjobban kétségbe esik.De persze egyszer eljön az a nap,amikor meg kell hozza az egész életét meghatározó döntését.Ő pedig választ.És még saját magát is meglepi a döntésével.
Beatrice,akarom mondani Tris,ettől a perctől kezd el végre élni.Olyan dolgokkal áll szembe amiket még sosem tapasztalt,de még a rossz eseménekkor is úgy érzi,hogy végre önmaga lehet.De vajon mennyi mindent kell feláldozzon ezért az új életért? Megéri ez egyáltalán neki?

Azt se tudom hol kezdjek hozzá az egészhez.A történetet imádtam.Szeretem az ilyen szinte-már-fantasy-de-azért-mégse típusú könyveket legalább is szerintem ez ilyen.Ez is baromi lebilincselő sztori volt.És engem határozottan a könyvhöz is bilincselt.A 130. oldal után.Addig számomra annyira unalmas és vontatott volt,hogy hihetetlen.Tris nem csinált semmit,néha nyávogott ott magában pár sort,aztán megint csak tengett-lengett.Már lassan komolyan ott tartottam,hogy 'Kész,nekem ebből most volt elegem!',de kínoztam vele tovább magamat,mert mondom hátha jobb lesz,valamiért mégis csak szeretik az emberek.Hála a jó égnek a 130. oldal után már kezdett belendülni a dolog.A könyv végére meg már oda jutottunk,hogy azt mondhatom róla,hogy egy igazán akciódús regény.

Viszont,számomra kiszámítható volt.Szinte azonnal tudtam,hogy Tris,hogy fog dönteni,így meg sem lepett a választásával.Szintén előre tudni lehetett,hogy mit tesz majd vele Peter.Az sem lepett meg,ami a végén történt a szüleivel.És,hozzá kell tennem,a filmet nem láttam,így abszolút ismeretlen volt számomra a történet.De persze,volt kivétel,voltak olyan dolgok,amik kimondottan megleptek,mert nem számítottam rájuk.Ritkábban,de voltak.

A karakterekről:


Tris:Ritkán mondom a főszereplő csajra,hogy nem bírtam,de itt muszáj lesz.Számomra Tris ritka ellenszenves karakter volt.Idegesített,hogy olyan nagyra tartotta magát,a folyamatos beilleszkedési kényszere,a ritka nagy taplósága.Kifele azt mutatta,hogy jaj,ő csak egy ártatlan Szerencsétlen,és sajnáljátok már,de baromira nem volt mit sajnálni rajta.Persze voltak jó pillanatai,de elenyészően.
Négyes:Nála az a hirtelen személyiségfordulás nem tetszett.A könyv jóó feléig egy mogorva,könyörűtlen,magányos farkas képét ábrázolta számomra,aztán bumm hirtelen kiderül,hogy ő első pillanattól kezdve fülig szerelmes volt Beatrice-be,és akkor átváltott a bugyuta,szerelemittas tinédzserbe.Ne,kérlek,ne! Mondja valaki,hogy a többi kötetben már nem lesz ennyire nyálas karakter.Szinte tocsogtak a szavai a nyáltengerben.De ezektől függetlenül bírtam.Főleg a könyv első felében,amikor még képes volt normálisan gondolkodni,beszélni,cselekedni,és mindig körüllengte őt az a ravaszság és titokzatosság.Addig nagyon bejött a karaktere.Remélem a további részekben azért visszavettek ebből a szerelmes tinédzser imidzséből,mert ez így számomra túl rózsaszín volt egy ilyen stílusú könyvhöz.
Will és Cristina:Az ő párosuk édes volt.Mindkettőjüket egyből megkedveltem,bár néha-néha voltak gondjaim Cristinaval,mert eléggé agyamenten viselkedett,de attól még ők voltak a kedvenc párosom a regényből.Bár a kapcsolatukról nem derül azért ki olyan hú de sok,látszott rajtuk,hogy nem egy olyan nyáltengerben úszó páros,mint Tris és Négyes.A végén viszont,ami Willel történt,kiborított.Miéééért pont ő?! Már akkor inkább Cristina kellett volna,nem ő.
Caleb:Ő volt az egyik karakter,akivel kapcsolatban értek meglepetések.Hála a jó égnek,ő sosem volt kiszámítható.Mindig kíváncsian vártam,hogy mit fog tenni vagy mondani.Valahogy nem lehetett őt teljesen kiismerni.És nekem tetszett benne ez.Ha nem lett volna Tris bátyja,akkor biztosan azért szurkoltam volna,hogy Tris vele jöjjön össze.Vagy,hogy alakuljon ki egy jó kis szerelmi háromszög vele,Trissel meg Négyessel. De,sajnos semmijen szerelmi háromszöget nem kaptam sem Calebbel,sem mással.Pedig én szeretem a szerelmi háromszögeket...

Felsorolhatnék még jó pár karakter,mert ugye ott lenne Tris és Caleb anyja,Négyes apja,Al,Uriah,Eric,de inkább nem mondok róluk semmit,mert azért olyan nagyon sok dolog nem derült ki róluk,így inkább megvárom,hogy a következő kötetben mi is lesz velük.
Összességében a karakterek elmentek,találkoztam már jobbakkal is,de nem voltak ők sem olyan vészesek Trist leszámítva persze.
Random cuki fanart :3

Összvéleményem:


Naigen.Úgy kezdtem ugye,hogy brutál jó könyv volt.Ezt az állításomat még mindig érvényesnek tartom,mert tényleg,miután belelendültünk a dolgokba,remek könyv lett.De azért meg voltak a maga hibái,amiktől nem szabad eltekinteni.
Ígyhát,ha pontoznom kéne,akkor 10-ből,hát nem is tudom,7,85-t adnék rá.Azért ennyire keveset,ahhoz képest,hogy tényleg szerettem,mert az eleje számomra dögunalom volt.És Tris is idegesített.Meg ott volt még Négyes nyáladzása.Ezek miatt adok csak annyit,amennyit.Az én szívem is fáj,de nem bírok nagyobbat adni rá.
De azért,nagy összességben,jó volt,érdemes elolvasni annak,aki szereti az ilyen akciódús könyveket.Jussatok el a 130. oldalig,addig kínszenvedés,de utána garantáltan nem fogjátok unni. :D


Na jó,ennyi lett volna ez a bejegyzés,remélem tetszett,ha igen,akkor iratkozz fel,kommentelj,pipálj,és várlak vissza legközelebb is. :D
A következő bejegyzésemig sziiasztok!

2016. március 28., hétfő

#9 Top 10-es lista: Legcukibb könyves szerelmespárok


Mint tudjátok,én legszívesebben olyan könyveket olvasok,ahol elég jelentős a szerelmi szál.És ugyebár ha elég jelentős a szerelmi szál,akkor vannak szerelmespárok.Most listába szedem nektek azt a 10 párt,akiket én a történet folyamán a legjobban kedveltem.Készüljetek fel,hogy lehet,hogy a végére "befangörcsölök" és csak annyir fogok tudni kinyögni,hogy "Ajjj,őőők naaagyoon aranyosak és aww". Ja,igen,előre szólok,hogy spoilert tartalmaz a regényekre/sorozatokra nézve.

Majd elfelejtettem:az,hogy ki a 10. vagy ki a 3. nem attól függ,hogy mennyire bírtam őket.Ők mind a "toppok",így végülis lényegtelen,hogy melyikük melyik helyen van.

10.Belly és Conrad

A nyár amikor megszépültem trilógia két főszereplője,akiknek bár eszméletlen viharos a kapcsolata,a végén mégis egymásra találtak.Én őszintén drukkoltam nekik a trilógia alatt.És én végig Conrad pártján álltam,Jeremiaht sose bírtam.

9.Reni és Cortez



A Szent Johanna Gimi olvasása alatt mindig két dolog kavargott a fejembe az ő párosukat illetően:"Jaajj,de cukik együtt!","Ha Reninek összejött,akkor csak összejön nekem is!". Igen,abszolút mesébe illő az ő szerelmi történetük.Talán Reni lesz a legújabb Disney-hercegnő...


8.Ella és Brian


A Cinder és Ellát illetően senkinek nem lehet kétsége afelől,hogy Ella tényleg a következő Disney-hercegnő.Ők ketten testesítik meg azt a  kitartást és elfogadást,amelyiket minden kitalált vagy igazi szerelmespárt kell jellemezzen.Lehet tőlük tanulni ezen a téren.

7.Ashton és Luca


A Mire jó a rosszfiú? az egyik kedvenc LOL-könyvem,így egyértelmű volt,hogy a Ashy-Luca páros helyet kap a listámon.Nincs mit ragozzam,ők ketten egyszerűen aranyosak és kész.

6.Avery és Grayson


Ha már úgyis a LOL-oknál tartunk,akkor jöjjön az egyik kedvenc könyves pasim,Grayson,és stréber barátnője,Avery.Ők ketten különbözőbbek nem is lehetnének,mégis,ha egymás mellé rakod őket,egy hihetetlenül édes párost kapsz.

5.Julia és Jason


Úgy látszik,hogy nem tudok leakadni a LOL-könyvekről,így jöjjön a Vakrandi a végzettel kis szívtiprója és stréberkéje szerelmi története.Mivel itt is jelen van a szerelmi háromszög,én természetesen a nekem szimpibb pasinak szurkoltam végig. Aki pedig ugye nem meglepő módon Jason volt...

4.Gwendolyn és Gideon


Egyik kedvenc trilógiám,az Időtlen szerelem két főszereplő ritka két "igazi" karakter.Nem volt "elcsépelt" a szerelmi történetük,és pont emiatt annnyira azonosulni tudtam velük,hogy az hihetetlen.Az ő párosuk talán az egyik legnagyobb kedvencem.

3.Nora és Folt


Másik kedvenc sorozatom szerelmes párja van terítéken,méghozzá a Csitt,csitt párosa.Szerintem nem nagyon kell magyarázzam,hogy miért imádom őket.Folt egyszerűen,hááát,Folt,Nora pedig tipikusan az a lány karakter,akiről azt gondolod,hogy bárcsak létezne,mert akkor ti ketten legjobb barátnők lennétek.

2.Echo és Noah


Bár már régen olvastam a Feszülő húrt,azt tudom,hogy az ő párosukat nagyon imádtam.Egyikük sem az a tipikus "mindjárt szivárványt hányok,annyira ajj imááádlak!" karakter,sőőt! Tökéletes ellentétei egymásnak,míg az egyik a szívdöglesztő pasik táborát erősíti,addig a másikuk a kirekesztett lányok csapatába tartozik.Érdekes kombináció,de mindenképpen imádnivalóak.

1.Katy és Daemon


Ha azt hittétek,hogy az én imádnivalóan aranyos párosomat kifelejtem a listából,akkor nagyot tévedtetek.Ha viszont ti is arra számítottatok,hogy ők lesznek a Number 1,akkor viszont...khm...igazatok volt.A Luxen sorozat robbanókeverékét szerintem nincs olyan ember,aki nem imádja.Ők ketten annyira összeillőek,viszont ha együtt vannak,akkor lépten-nyomon beszólnak a másiknak...Szóval ja,imádnivalóan édesek.Már ha lehet rájuk ilyet mondani.De szerintem lehet. :D


Ez lett volna az én top 10 kedvenc könyves párom,írjátok meg nekem,hogy nektek kik a kedvencetek,és ha tetszett a bejegyzésem,akkor pedig tudod mi a dolgod... :3
Nemsokára újra jelentkezek,addig is,sziiasztok!

2016. március 20., vasárnap

#2 Film vs. Könyv: Gayle Forman-Ha maradnék

 

Már régen volt ennek a rovatomnak az előző része,és valahogy eddig nem jött egyik könyről sem,hogy Film vs. Könyv bejegyzést írjak.Viszont most fordult a kocka,ugyanis a nemrég újraolvastam a Ha maradnékot.És ez egyértelműen megér egy Film vs Könyv bejegyzést.

~A könyvről~


Szerintem nagyon ritka az ha egy könyv jelen időben van megírva,vagy legalább is eddig nekem nem tűnt fel,hogy olvastam már jelen időben játszódó könyvet pedig tuti olvastam.Minden esetre a Ha maradnéknál ez nekem igenis szemet szúrt,és elég nehezen vettem fel vele a ritmust.
A sztori egészen hétköznapi:egy négytagú,boldog,zenész család nem megy be egy téli nap a munkahelyükre/iskolájukba,mert a havazás miatt hószünet van.Ennek aztán nagyon örül mindenki,és úgy döntenek,hogy elmennek meglátogatni egy másik családot,akiknek nem rég született babájuk.Szépen be is ülnek a kis kocsijukba,és elindulnak.Út közben még a rádión is veszekednek,mivel Mia,a főhősnönk komolyzenét,a szülők híradót,Teddy,Mia öccse pedig a SpongyaBobot hallgatná nonszensz:Hogy hallgatsz SpongyaBobot??.Éppen Mia választásán a sor,amikor egyszercsak baj történik:egy másik kocsi egyenesen beléjük rohan,mindenki kirepül az útra a kocsiból,a kocsi felgyullad,SPOILER az apa agya a betonon szétszóródva SPOILER VÉGE,csak miattad Vikiii :D.Főhősnőnk feláll a baleset után,lesimítja a ruháját,és megállapítja,hogy semmi baja.Aztán körbenéz,és a családja többi tagja,khm csak,hogy ne botoljak megint spoilerbe,elég rossz állapotban van.Aztán megtalálja saját magát,ahogy a saját vérében fekve,a lába természetellenes pózban állva van a hóban az út menti árokban.Drága 17 éves Miánknak rá kell döbbennie,hogy ő kell döntsön:menni akar-e,vagy életben maradni.Ennek most eléggé fülszöveges hatása lett,de spoilerek nélkül tényleg csak ennyit tudok mesélni róla.Na,de lássuk,mit varázsoltak ebből a csudijó regényből filmes adaptációként...


~A filmről~


Első kérdésem a rendezőkhöz:a könyvben tisztán meg van mondva,hogy Mia és a legjobb barátnője,Kim,úgy néznek ki,mint két tojás:ugyanolyan barna haj,hasonló termet,ésatöbbi.Ehhez képest a filmbeli Mia és Kim eltérőbb nem is lehetne.Mi ez a vörös,vagy nem'tom milyen szinű haj Miánál?Hova lettek a legviccesebb részek,mint például SPOILEEEEER a kicsi Mia és kicsi Kim verekedés?SPOILER VÉGE Hol maradnak Adam kemény punk cuccai?
Annyi kérdést tudnék még feltenni ezekkel a különbségekkel kapcsolatban,de akkor itt ülnénk holnapig.Egy dolgot viszont a film pozitívumaként említhetek:sokkal jobban átjönnek az érzelmek,mint a könyvből.Sokkal jobban megérted Mia fájdalmát,Adam szomorúságát azzal kapcsolatban,hogy a barátnője haldoklik,ésatöbbi.Nem azt mondom,hogy a könyv összecsaptott,és semmi nem jön át az érzelmekből.Mert deigen,ott is érezhetőek Mia kétségei,Adam és Kim rettegése.Mégis,valahogy egyszerűen érzelmek terén a film jobb.

 

~A karakterekről~


Mia:
Traumás face ON

Csellista,és a család fekete báránya.Rajta kívűl mindenki szőke,kék szemű,neki viszont sötétbarna haja van.Emellett a családja inkább a punk zenét preferálja,ő viszont ugye a komolyzenét.Én amúgy tökre bírom,mert hiába megszállott csellós,mégsem megszállott csellós.Na,ezt most csak az érti,aki olvasta a könyvet vagy az sem.

Adam:
Nagy punk,az Üstökös banda énekese és gitárosa,és végtelenül romantikus.Nagyon cuki volt már az,ahogy először elhívta Miát randira,meg aztán az is,amit a korházi ágya mellett mondott Miának.Nem egy kimondott könyves álompasi számomra,de azért eléggé bírom. :D

Kim:
A Kimet alakító színésznőt sem találták el szerintem.Ez nekem soha nem volt,és nem is lesz Kim.
Ő az a tipikus legjobb barátnő,aki mindig tudja,hogy mi van a barátnőjével,mi jár a fejében,hisz annyira ismeri.És ez kölcsönös is.Most ismétlem önmagamat,de én Kim karakterét is szerettem.

~A boritóról~ 


Az eredeti könyves boritó förtelmes.De komolyan.Egyszerűen ránézni sem bírok arra a törött üveges,csellós boritóra.
Ehhez képest a filmes boritó fantasztikus.Már első pillanatban megragadta a figyelmemet az a kockás-filmjelenetes megoldás.Ritkán sikerül jobbra a filmes boritó az eredetinél,de ebben az esetben határozottan a filmes boritó a jobb.Legalább is az én ízlésem szerint.

 

~Összértékelésem~


Mindent összevetve,szerintem a könyv százszor jobb a filmnél,mivel sokkal több vicces,illetve leíróbb rész van benne,mint a filmben,és azzal együtt,hogy én végigkiabáltam a filmet,hogy "Miez??MIEZ?Ez.Nem.Így.Van!",tetszett a film is.De a könyv itt is egyértelműen jobb.
Ha pontoznám:
-a könyv egyértelműen 10-ből 9.5,mert egy nagy kedvencem,de azt a 0.5 pontot nem bírom megadni pontosan azért,mert nekem nem jöttek át annyira az érzelmek,és nekem néha egy kicsit brutális volt a leírás khm,ezt sem magyaráznám tovább,mert spoiler lenne.
-a film:-könyvhöz viszonyítva egyértelműen 10-ből 6,mivel a legjobb részeket hagyták ki,és szerintem a színészekből is van annyi felhozatal,hogy találhattak volna hűebbeket a könyvbeli karakterekhez.
             -ha eltekintünk a könyvtől,akkor viszont egy igazán jó film,és a végén téped a hajadat,hogy "Bakker,most akkor túlélte vagy sem??",és rohansz a könyvesboltba megvenni a folytatást,hogy megtudd a választ.Tehát így simán megkapná a 10-ből 8-9-t.Mert tök jó film.
Ennyi lettem volna,remélem tetszett nektek,és szívesen várom a tippeket,hogy miről írjak a legközelebbi Film vs. Könyv bejegyzésben. :)
A legközelebbi felbukkanásomig sziiasztok!

2016. március 9., szerda

#27 Könyvkritika: Kerstin Gier-Smaragdzöld

 

Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiájának befejező kötetétől rengeteget vártam.És javarészt igencsak megkaptam mindent.A három könyv közül talán ez volt a legösszetettebb és a legizgalmasabb.De nézzük is egy kicsit lebontva a dolgokat.

Miről is szólt:


Gwendolyn szívét összeroppantotta az orvostanhallgató szerelme,Gideon.A lány legszívesebben ki se mozdulna otthonról,csak zokogna és zokogna,csokit tömne magába,ismét zokogna,majd felhívná a legjobb barátnőjét,Leslie-t,és vele együtt szidná a pasit.De Gwendolynnak nem adatik meg ez a luxus.A tizenkettedik időutazóként folyamatosan pörög az élete:elapszálásra jár,felkészítik a gróffal való találkozásokra és/vagy bálokra,a nagyapjával próbálnak felderíteni titkokat,emellett ugye kötelező módon iskolába jár,és részt kell vegyen a saját szociális életben is,amihez nem igazán van kedve.Egyszóval nincs sok ideje szomorkodni.De ennek a hatalmas pörgésnek is meglesz az eredménye előbb-utóbb,és ez majdnem az életébe kerül.

Mint már a tartalomból is kiderülhetett,az események pörögnek.Méghozzá nagyon.Minden oldalon történik valami,ezért is ragad jobban magával ez a kötet,mint az előzőek.Izgalom izgalom hátán,és nem mellesleg rengeteg titok,aminek a felderítésére már a Rubinvörös óta vártunk.Szóval,sikerült egy jó lezáró részt összehozzon az írónő.

Nekem egyedül a vége sántított.Azt úgy nem volt hova tegyem.Nem igazán illett oda,meg az egész,nemt'om,fura volt.

Viszont,pozitívum,sikerült minden cselekményt kellően kibontakoztatni,és kaptunk egy új,fiatalabb és aranyosabb Gideon-utánzatot.Najó,igazából csak egy kistesót kaptunk,de teljesen olyan mint a bátyja,csak nem olyan arrogáns,mint a hőn szeretett szívtipró Gideon.Ha már Raphael-nél tartunk...

Szereplőink:

 

Gwendolyn:Még mindig egyike a kedvenc könyves karaktereimnek.Annyira együtt tudtam vele érezni,hogy hihetetlen.Szinte én már jobban haragudtam Gideonra egy adott pillanatban,mint ő.Nem hisztizik sokat,csak annyit,amennyit igazán szükséges,simán beolvas akárkinek,és mindenben benne van.Bírtam a vakmerősége és a makacssága miatt.

Gideon:Néha nagy paraszt volt még,de már határozottan fejlődött.Néha bemondott egy-két eléggé klisés dolgot,de nincs mit tagadni,jól állt neki.Igazi Daemon Black effektus van nála is jelen:minnél nagyobb bunkó volt,annál jobban bírtam.Aztán pedig,mikor akármit megtett volna Gwen kegyeiért,nekem már mindegy volt,hogy klisés-e az egész,vagy hogy mekkora paraszt tud lenni,én már ugyanúgy el voltam tőle ájulva,mint Gwenny.

Leslie: Ez a csaj még mindig nem tud idegesítő lenni a sok okoskodásával és nyomozásával.Komolyan,fogalmam sincs,hogy hogy csinálja.Már-már az volt az érzésem,hogy ha ő nem lenne,Gwen már rég lebukott volna a magándetektíveskedésével.Hála a jó égnek eléggé sok szerepe volt ebben a kötetben is.

Raphael:Mint már mondtam:Gideon fiatalabb kiadása.Azzal a különbséggel,hogy ő nem rejti el a cukiságát.Annyi aranyos megmozdulása van,hogy lehetetlenség nem imádni ezt a srácot.Nagy kár,hogy csak az uccsó kötetben örvendeztet meg minket.Miért kaptunk belőle csak egy kötetnyit?!

Xemerius:A legeslegjobb szereplő az egész trilógiában.Ez a kis vízköpő démon talán még Raphaelnél is cukibb sőt,biztos,hogy cukibb.Mindig ilyen kis menő meg félelmetes akar lenni,csak sose jön össze neki,mert ahelyett,hogy ilyesztő lenne,inkább vicces.Annyi jó poénja van,hogy én csak ültem és röhögtem vagy 2 percig,mert egyszerűen ahogy újra ránéztem a könyre és eszembejutott,hogy mit mondott,ismét kitört belőlem a nevetés.Kell nekem is egy vízköpő démon háziállat. :D

St. Germain gróf:Ótejóég! Sose bírtam különösebben a grófot,de mikor kiderült róla,hogy kicsoda és micsoda valójában,és hogy miket tett,egyszerűen jött,hogy behúzzak neki egyett.Kezdetektől lehetett sejteni,hogy valami nem okés vele kapcsolatban,de ami kiderült róla...Én őszintén nem számítottam rá.Nagyon meglepődtem,és csak ott pislogtam,mint valami idióta,hogy "Ez most komoly? Nanemáár! Nem hiszem el!" Egy önző és szívtelen ember,akit csak a hatalom és a saját érdekei vezérelnek.


Még említést tehetnék Charlotte-ról,és Gwen tesójairól,de nekik nem volt különösebben nagy szerepük most.Egyedül Charlotte-nak volt egy-két nagyobb megmozdulása,amit nem volt hova tegyek,mert nem illett a karakteréhez.Tehát,a végére sem sikerült megkedveljem,de őszintén,nem is nagyon akartam megbarátkozni vele,mert folyton idegesítette Gwennyt.

Összességében,a karakterek szerintem ismét eléggé jól ki voltak dolgozva.Nem maradtak elvarratlan szálak a szereplőkkel kapcsolatban amúgy a történettel kapcsolatban sem.És ezt most jól megmondtam. :D Oké Brigi,oké,értjük.

Mindenható összvéleményem:

Mint már eléggé egyértelmű,nekem ez a kedvenc kötetem a három rész közül.Izgalmas,rejtélyes,aranyos,vicces,könnyed,és mégis,te is annyira bele tudod élni magadat,hogy már szinte jelen vagy te is Londonban.
Egyszóval:imádtam.

Nos,ha pontoznom kéne,akkor 10-ből 10-t adnék rá,ugyanis,mint már egymilliószor elmondtam,imádtam.Nincs is mit tovább ragozzak rajta.A csillag viszont most elmarad,mert az a naagyon pici plusz,ami miatt a *-t szoktam adni,az nem volt meg.De csillag ide vagy oda,a Smaragdzöld szerintem egyik kedvencemmé tette az Időtlen szerelem trilógiát.

Nos,ha tetszett ez a bejegyzés,akkor tudatsd velem egy komment,pipa vagy feliratkozás formájába. :D Nemsokára újra jelentkezem,addig is,sziiasztok!

2016. február 27., szombat

#2 Becses Bölcsességeim

Nem is olyan rég írtam magyarházi kapcsán a következő fogalmazást mondtam már,hogy szeretem a magyarházikat?De amúgy csak akkor,ha van kedvem és megszáll valami rég elhunyt nagy író szelleme az ihlethez.A feladat a következő volt:"Írj 20 mondatos anekdotát a következő címmel:Paszulyleves a nyakamban". Na igen.Mikor feladták,semmi,de semmi ötletem nem volt hozzá.Aztán mikor egy este nekiláttam megírni,csak úgy ömlött belőlem a szó.A végén már alig bírtam abbahagyni. :D


Tessék,olvassátok el ti is,és szórakozzatok rajta egyet.

 

Paszulyleves a nyakamban


   Átlagos napnak indult a mai.Felébredtem,kikászálódtam az ágyból,elvonszoltam magam a fürdőszobáig,majd vissza.Felöltöztem,fogtam a táskám és elindultam az iskolába.Sötét,mogorva reggel volt,az utcán egy lélek sem,így egész tűrhető időn belül beértem.Bementem a terembe,és igyekeztem minnél láthatatlanabb lenni,ugyanis nem voltam éppen fényes hangulatban.Ha tehettem volna,akkor zenét hallgatva a padra borultam volna,fel sem kelve onnan az utolsó kicsengetésig.De persze ezt nem tehettem meg.

   Az órák is hagyományosan teltek.Ha éppen nem készültem kómába esni,akkor barátnőmnek szidtam,úgy nagyjából,mindent.Hogy miért van ilyen idő,miért kell korán menni suliba,miért tanuljuk ezt meg azt a tantárgyat,miért tanít ez a tanár minket,meg úgy egyáltalán,miért élünk.A nap végére már mindkettőnket az agybaj kerülgetett.Csak kit miért.Engem a fent felsoroltak miatt és az amúgy is rossz hangulatom miatt,őt pedig amiatt,hogy egész álló nap be sem állt a szám és minden létező dolgot megkritizáltam.Fogalmam sincs hogy,de nagy nehezen átvészeltük ezt a napot is.

   Elindultam haza.Senkihez és semmihez nem volt kedvem,így zenét hallgatva,az arcomon a tipikus 'mindenkit utálok' arckifejezéssel ballagtam az utcán.A házunk elé érve konkrétan ráfeküdtem a csengőre,mert semmi kedvem nem volt előhalászni a lakáskulcsomat,és amúgy is,ha nekem rossz napom van,ne legyen jó másé se.Kicsörtetett anyám az ajtóhoz,beengedett és elmondta,hogy már megint mi a bajom,és vegyem elő a kulcsomat és jöjjek be magam.Nem volt kedvem veszekedni,így inkább bementem az étkezőbe,majd ledobtam magam az egyik székre,ezzel is jelezve,hogy adjon ebédet,aztán meg csináljon amit akar,de engem hagyjon békén.

   Anyám már ekkor kezdett ideges lenni,de még nem szólt semmit,csak elémtette az ebédemet.Egy tányér paszulyleves nézett vissza rám az asztalról.Na nem,én ezt biztos nem eszem meg,hisz ki nem állhatom!

   Ekkor viszont már anyámnál is elszakadt az a bizonyos cérna.Fogta a tányért,és az egész tartalmát a nyakamba borította,majd a tányért visszatette az asztalra és otthagyott engem.Én pedig csak álltam,akarom mondani,ültem ott megkövülten és próbáltam feldolgozni az előbbieket,majd hirtelen kitört belőlem a nevetés.

Részlet Brigi zseniális fogalmazás-gyűjteményéből...

Remélem ti is élveztétek annyira ezt a kis szösszenetemet,mint amennyire én élveztem megírni.
Mi a véleményetek róla?
Tudassátok velem egy pipálás,egy komment vagy egy feliratkozás formájában.
Nemsoká újra jelentkezem.Addig is,sziiasztok!