2015. július 28., kedd

#1 Mi van velem?: Emberek,nyerteeeeem!! :)

Hát nem cuki ez a boritó? :)
 
A LOL könyvek oldalán megrendezett sorsolás egyik nyertese lettem. :) Természetesen egy könyvet nyertem,komolyan,mi mást?,méghozzá Jandy Nelson-Az ég a földig ér című regényét.Már volt szerencsém olvasni a könyvet,de nem büszkélkedhetek vele,hogy ott díszeleg a polcomon na meg ugye azt se mondhattam eddig,hogy az írónő által dedikált könyvjelzőm volt....,de mostmár eggyel több LOL könyv fog sorakozni a polcomon. :) Amint megkapom,drága román posta,siess!,és persze újraolvasom,valószinüleg bejegyzés is lesz belőle.
Addig is,én most megyek örömködni na,meg pakolni a nyaralásra,ez egy ilyen extra-rövid bejegyzés volt,csak hát már nem bírtam magammal. :)

2015. július 26., vasárnap

#14 Könyvkritika: Marissa Meyer-Cinder


Hamupipőke a IV. világháború után 126 évvel.
Egy lányról szól a történet,Cinderről,aki Új-Peking legjobb műszerésze.Ez eddig mind szép és jó,csakhogy Cindert mindenki kiközösítí mert kiborg.Hogy mi is az a kiborg? Egy olyan ember kiborg,akinek fémből vannak bizonyos testrészei,vagyis ha egyszer nagyon súlyosan megsebesült és nem sok esélye volt a túlélésre,akkor a károsodott részeit mesterségesre cserélték.Cinder mostohaanyjával,annak két lányával és Ikoval,az androiddal a házirobottal él.Adri,a mostohaanya,és nagyobbik lánya,Pearl,kifejezetten utálják Cindert,míg Adri kisebbik lánya,Peony,nagyon jó barátságban van a kiborg lánnyal.
A Földön pusztit a pestis,ami persze Új-Pekinget sem kíméli.Sorra kerülnek az emberek karanténba fertőzés miatt,de az ellenszere a betegségnek egyenlőre ismeretlen.Emiatt sorra sorozzák be a kiborgokat tesztalanynak (kisérleti nyúlnak) a császár kutatóintézetébe.
Cinder egyik nap mikor kint dolgozik a vásárban megjelenik nála a herceg álruhában,és arra kéri,hogy javitsa meg neki az androidját.

Na,innen aztán jön a kalamajka...
Egyszerüen letehetetlen volt szerintem.Fordulatok,romantika,bánat,boldogság,csalódás,rejtélyek. Sírni és nevetni is lehetett rajta.
Attol függetlenül,hogy harmadik személyben íródott teljesen elnyerte a tetszésemet.Szuper volt a történetvezetés,nem ugráltunk össze-vissza az időben,mint egyes könyvekben.
Szereplők közül Iko lett a kedvencem,a humora és bolondos természete miatt.A két főszereplőt,Cindert és Kai herceget eddig nem igazán sikerült úgy igazán megkedvelnem,de hátha majd a folytatásban ez is összejön. :D Cinder számomra egy kicsit furán viselkedett,és talán pont ez gátolt meg abban,hogy átérezzem a helyzetét. Kai herceg...hát ő az a tipikus menő tinédzser fiú.Mindenki odavan érte jogosan.Az tetszett benne,hogy nem tartotta magát nagyra csak azért,mert történetesen herceg.Csakhát aztán lesz szegénynek elég baja...de ez már lassan spoileres,úgyhogy álljak csak meg. :D
Érdekes választás volt Pekinget választani helyszínül,eddig még nem olvastam Pekingben játszódó könyvet.
Viszont ami nekem szemet szúrt.Ugyebár a IV. világháború után játszódnak az események,tehát én még valami ennél is fejlettebb techonológiára számitottam,és hát csalódnom kellett valamennyire...
Na,most ha 1-től 10-ig pontoznom kéne,akkor én 8.5-t adnék rá,mivel ugye voltak olyan dolgok amikkel nem voltam megelégedve,másrészt szerintem elég kiszámitható volt. Mármint már 5 fejezettel előbb ki lehetett következtetni az eseményeket...de attol még nekem nagyon tetszett,és kíváncsi vagyok,hogy mit hoz a második és a harmadik kötet.

#13 Könyvkritika: John Green-Papírvárosok

John Greentől eddig egyszer olvastam(azt nem fogom megmondani,hogy mit),de nagyon nem tetszett,sem annak a könyvnek a témája,sem John Green stílusa.Viszont,mivel ez is nagyon felkapott könyv mostanság,arra jutottam,hogy megpróbálkozok még egy John Green könyvel. Ez a könyv viszont szerintem valami eszméletlen jó lett. 

Rövid tartalom:grin hangulatjRövid tartalma

Quentin világéletében szerelmes volt a szomszéd lányba,Margoba. Így aztan mikor a lány egy éjjel bemászik az ablakán és egy kalandra hívja magával a fiút,Q nem ellenkezik. Viszont másnap Q azzal szembesül,hogy Margo,aki mindig is imádta a rejtélyeket,egy valódi rejtélyé válik. Quentinen a sor,hogy megtalálja Margot,mielőtt a lány talán végleg eltünne.
Tehát mint a tartalomból is látható,egy izgalmas könyvnek nézünk elébe. Végre,nem egy elcsépelt 'jaaaj a lány bele van zúgva a szomszéd fiúba,és jaaaj járjunk mindig szerencsétlen srác után,hátha észrevesz' stori. Nagyon jó volt,hogy az egészet Quentin szemszögéből olvashatjuk,mellesleg én imádom,ha a főszereplő srác szemszögéből is olvashatom a könyvet,úgyhogy nálam ez már pluszpontot jelentett. Aztán ott van az a nagyon nagy rejtély,hogy mégis hol a fenében lehet Margo,és hogy él e még egyáltalán. Imádtam,hogy semmi nem volt biztos,mindent csak latolgatni lehetett és reménykedni,hogy jó nyomon járnak. Aztán ott van Margo. Nagyon tetszett az az ötlet,hogy mindig hagyott maga után nyomokat ami segítségével akár meg is lehetett találni.
Na,most jön viszont a feketeleves.
Margo szülei. Komolyan mondom,én rajtuk nagyon kibuktam. Rendben,hogy a lányuk ilyen vad és szabadszellem,hogy már nem egyszer elszökött otthonról,de 1. mindig hazajött és 2. azért valljuk be,nem sokat tettek azért,hogy a lányuk otthon maradjon. Nálam akkor vesztették el minden szimpátiájukat,amikor mártirt játszanak,és azt akarják bemesélni mindenkinek,hogy 'jaaaj mi szegény szülök,akiknek ilyen rossz lányuk van,sajnáljatok már minket meg'. Nanem. Én nagyon nem tudtam sajnálni őket.
Aztán ottvannak Margo "barátai",de leginkább Lacey. Én komolyan nem tudtam eldönteni,hogy akkor ő most a jókhoz,vagy a rosszakhoz tartozik. Mert ugyebár Margo határozottan a rosszakhoz sorolta,míg Q inkább a jókhoz. Szegény nem nagyon csinált semmit az egész könyvben,így én nem igazán tudtam eldönteni,hogy akkor őt most hova soroljam.
Radar én Ben. Őket egybe fogom venni,mégpedig azért,mert szerintem nagyon hasonlitanak.
1.Mindkettőnek van egy szenvedélye,Radarnak az egyik weblap szerkesztése,Bennek pedig,nos,hát a csajozás.
2. Mindkettőnek van barátnője,legalább is(SPOILEEEEEER!!) a könyv végére.
3. Mindketten nagyon belevalóak.
Véleményem szerint Quentin elégge kilóg a sorból,dehát,nem lehet mindenki egyforma. Személy szerint az én kedvenc karakterem az egész könyvben Radar volt. smile hangulatjel Ben túlságosan csajozós volt,Q túlságosan különc,tehát maradt Radar,aki szerintem nagyon jófej karaktere a könyvnek.
A könyv boritója: ugyebár van két fajta,az egyik ez,amelyiket és is mellékeltem,a másik meg a filmes plakát. Na most,szerintem a filmes boritó valami eszméletlenül ronda. Komolyan mondom,mikor megláttam,örültem,hogy nekem a másik változat van meg. Mondjuk nekem ez a változat sem tetszik igazán,de még mindig jobb,mint a filmes boritó.
Nos,ha értékelnem kéne a könyvet,akkor 10-ből 8-t adnék rá,mivel nekem maga a sztori tetszett,viszont volt szereplő amelyik engem nagyon irritált,és voltak olyan megoldásak Qnak amiket nem díjaztam,ettől függetlenül szerintem jó könyv,egyszer mindenképp érdemes elolvasni.

#12 Könyvkritika: Jennifer L. Armentrout:Luxen sorozat

Így búcsúzom Daemon Black-től...


A Vörös pöttyös könyvek közül a Luxen sorozat a legeslegeslegjobb könyvsorozat a Könyvmolyképző kiadónál. Miről is szól ez a könyvsorozat:Földönkívüliekről.
Nem bukott angyalokról,nem démonokról,földönkívüliekről. A Luxenek,vagyis fényemberek,és az Arumok,a sötétségemberek között örök idők óta harc áll,és emiatt a harc miatt a Földre kerülnek. Itt az emberek előtt titokban tartják magukat,de hát persze,valakiknek sikerül tudomást szerezniük róluk.
Armentrout sorozatát három dolog jellemzi a legjobban: a romantika,az akció és a fordulatok. E három dolog egybegyúrva olyan dolgot alkot,hogy az valami egyszerűen hihetetlen.
De akkor szépen sorban a részekről egy kicsit.
~Obszidián: Katy,a főszereplő lány,apja halála után anyjával Nyugat-Virginiába költözik. Itt persze kap egy rejtélyes szomszédot,vagyis kettőt,Dee és Daemon Black-et. Katy már első alkalommal összeveszik Daemonnel,akit egy tapló parasztnak titulál. Eközben viszont a srác húgával,Dee-vel,összebarátkoznak,és legjobb barátnők lesznek. Egyik nap Dee rejtélyes dolog miatt eltűnik egy jó időre,de mielőtt eltűnik ráparancsol bátyjára,hogy vigyázzon Katyre. Daemon ezt nagyon nem szívesen vállalja el,de megteszi húga kérését,mivel az zsarolja őt a kocsijának kulcsaival. Katy egyszer kiszalad véletlenül egy kamion elé,és Daemon,hogy megmentse a lány életét,megállítja az időt,és egyúttal megjelöli a lányt,így az arumok könnyen rájuk találhatnak. Ekkor Daemon kénytelen lesz Katyt beavatni féltve őrzött titkába,abba,hogy ő és húga luxenek.
~Ónix:Itt kezd beindulni a szerelmi szál,mivel Daemonnek feltett szándéka,hogy bebizonyitsa Katynek,hogy tényleg szereti,és nem csak amiatt van mellette,hogy megvédje az arumoktól.Időközben Daemon meggyógyitja luxen-erővel Katyt,minek eredményeképp összekapcsolódnak,vagyis ha egyikük meghal,meghal a másik is. Katy nem akar hinni Daemonnek sem abban,hogy tényleg szereti őt a fiú,sem abban,hogy ne avassa nagyon bizalmába az új fiút,Blake-t.
~Opál: itt végre eljön az,amire mindenki várt! Daemon és Katy végre egy párt alkotnak. Katy egyszer véletlenül meglátja azt a lányt,akit mindenki halottnak hitt,vagyis a Black testvérek harmadik tagjának,Dawsonnak barátnőjét,Betthany-t. A Dee,Daemon,Katy és Blake segítséget kérnek egy nagyhatalmú fiútól,Luc-tól abban,hogy segitsen nekik betörni a kormányzat épületébe és kiszabaditsák Dawsont és barátnőjét. Az akció katasztrófába torkollik,mivel kiderül,hogy Blake az ellenség,vagyis a kormány oldalán áll.
~Origin-Eredet: a könyv innentől kezdve két szemszögből íródik,mivel Katyt elrabolják a betörési akció során,és elszállítják őt a Deadalusba,azaz egy "kiképzőköszpontba". Daemon meg felkerekedik,és ha rajta múlik akár az egész világot képes felégetni,csak,hogy megmentse szerelmét. Daemonnek sikerül megtalálnia Katyt,ám ennek hátránya az,hogy őt is elfogják. Katy testőre,Archer,kettős ügynök vagyis kiderül,hogy ő Luc egyik beépített embere,ezért segít megszökni Daemonnek és Katynek a Deadalusból.
~Opposition-Ellenállás: Katy és Daemon sikeresen megszöknek a Deadalusból,de ez azzal jár,hogy az egész Black család,Katy és Betthany na meg Archer és Luc,menekülnek a kormány elől. Amikor végre találnak egy rejtekhelyet annak köszönhetően,hogy óriási pánikot keltenek azzal,hogy felfedik képességeiket Las Vegasban,megjelennek a bosszúszomjas Luxenek és elviszik Daemont,Deet és Dawsont magukkal. A könyv szintén két szemszögben van megírva,tehát Daemon és Katy szemszögéből is olvashatjuk az eseményeket. Deen sikerül átvegye a többi luxen az uralmat,ám Dawson és Daemon esetében csak álca az egész,ugyais rájuk nem tudtak hatni a basszúszomjas luxenek. A sorozat jobb befejező kötetet nem is kaphatott volna,mivel tele van fordulatokkal és izgalommal,na és persze romantikával.
A sorozatban szereplő karaktereket nagyonnagyon megszerettem,és nagyon nehéz lesz elengednem őket,már ha ez sikerül valaha is.
Katy:vagány,belevaló csaj,aki rengeteg rossz,és rengeteg jó dolgon megy keresztűl,de sikerül mindig megtartsa a józan eszét. Számomra egy nagyon szimpatikus lány,és rengeteg hasonlóságot tudtam felfedezni közte és köztem,így hát lehet,hogy ezért sikerült annyira megkedvelnem őt.
Daemon:ő az,akiről órákonát képes lennék áradozni. Egyszerűen beleszerettem.Figyelmes,védelmező,okos,harcias,nagyon nagyon nagy az egója és nagyon nagyon szerethető. Számomra ő lett az összes eddig olvasott könyv fiú főszereplők közül a kedvencem.
Mellékszereplők közül nagyon szerettem Archert,akit mondjuk először nem igazán kedveltem,aztán valahogy a befejező kötet során igenis megszerettem.
Deet már az első kötet óta nagyon szerettem,bár az Opposition alatt egyszer-kétszer szívesen lekevertem volna neki párat,ahoz hogy észheztérjen.
Akkor ottvan még Luc és Dawson akiket szintén nagyon megkedveltem a sorozat végére.
Összeségében mindent imátam ebben a sorozatban,a szereplőket,a témát és az írónő stílusát. Nagyon remélem,hogy meg fog jelenni a két kiegészitő kötet is magyarul,a Shadows és az Obsession.
Ha pontoznom kéne a sorozatot akkor 10-ből csillagos 11-t adnék rá,mivel egyértelműen veri az össze eddig olvasott könyvemet.
Köszönöm szépen Jennifer L. Armentrout,hogy megírtad ezt a nagyszerűsorozatot és köszönöm Könyvmolyképző kiadó,hogy kiadtátok magyarul a sorozatot.
Mindenkinek ajánlom a sorozatot,aki valamire való könyvet akar olvasni.



#11 Könyvkritika: Sarah Dessen-Álom két keréken


Hát számomra ez a könyv nem volt valami nagy álom. A boritó és a cím alapján valami jó pörgős,vicces és romantikus regényre számitottam. Hát nagyon nem olyat kaptam. Maga az alaptörténet jó lett volna: egy lány aki a szülei válása óta nem tud éjszaka aludni és ezért egész éjjel a városban mászkál. A nyáron úgy dönt,hogy elmegy pár hétre apjához és annak új családjához,akiket mellesleg ki nem állhat. Elmegy tehát az apjához és egyből belecsöppen a locsifecsi lányok,helyes fiúk és bulik körébe. Aztán találkozik Elivel aki úgyszintén nem alszik éjszaka,ezért minden éjjel együtt járják a várost.

De hiába jó az alapsztori ha az író nem tudja jól megírni. A történetvezetés nagyon nem tetszett,össze-vissza ugráltunk az időben és akkor most gondolkozhattál,hogy:"Na állj!Most akkor mivan? Az előbb még teljesen másról volt szó!"
A szereplők...na azon kiborultam. Auden,a főszereplő lány,sose csinált semmit gyerekként,csak tanult. Ráadásul felsőbbségesnek érzi magát a többiekkel szembe,merthogy okos. Ha nem sikerült neki valami úgy ahogy azt ő elképzelte akkor már hisztizett is.
Auden szülei valami eszméletlen katasztrófák voltak. Az anya rosszabb mint egy lázadó tinilány,csak sajat maga érdekelte és mindenkit elítélt aki nem úgy gondolkodott és cselekedett ahogy azt ő akarta. Az apa,nos,ő talán még az anyánál is rosszabb volt. Felnevelt két gyereket,erre mikor az új feleségétől is lett gyereke,akkor bepánikolt és inkább el akart válni. Egyik gyerekével sem törődött különösebben,a feleségének sem volt hajlandó segitení,hogy az a szegény nő néha tudjon pihenni a pici baba mellett. Őnző és kiállhatatlan férfi volt,akit senki nem érdekelt,magán kívűl.
Heidi,az apa új felesége,egész tűrhető szereplő volt. Dolgozott a saját boltjában,mellette nevelte a kislányát,Thisbét,és próbált összebarátkozni Audennel. Heidi nehezen engedte,hogy segítsenek neki,és ő volt az egyik olyan szereplő,akiről kiderült a könyv során,hogy a rózsaszin,lányos viselkedés mögött állhat egy nagyon okos és erős nő.
Maggie,Esther és Leah legjobb barátnők voltak,bár szinte sose értettek egyett. A három lány bármennyire is különböztek,mindben megvolt az a lányosság,ami Audenből hiányzott,ígyhát nehezen találták meg Audennel a közös hangot. Maggie egy igazán sportos lány,aki amellett nagyon okos is. Eshter egy nem nagyon barátságos lány,de attol még ottvolt mindig ha segítségre volt szükségük barátnőinek,vagy Audennek. Leah.Nos ő volt tipikusan az a lány aki egész nyáron csak pasizni akar. Csakhát szerencséére-vagy talán balszerencséére?- barátnői ezt nem nagyon engedték neki.
Az utolsó főbb szereplő Eli,akinek legjobb barátja autóbalesetben meghalt amikor egy biciklis versenyről tartottak haza,teljesen magába volt fordulva. Senkivel sem beszélt és nem csinált semmit. Aztán a könyv végére sikerűlt valamennyire túllépjen a gyászán és ezt Audennek köszönhette.
A mellékszereplőket szerettem talán a legjobban,mert ők voltak azok akiken lehetett nevetni. Adam,Wallence,Hollis segítettek valamennyit a könyvön,mert ők voltak a legviccesebbek.
Volt pár nagyon abszúrd dolog a könyvben,amik engem kiborítottak,de ettől eltekíntve nem volt nagyon rossz könyv. Bár nem szivesen olvasnám el mégegyszer. Az eleje szerintem unalmas volt,de aztán döcögve,de valamennyire beindult a cselekmény.
Tehát erre a könyvre 10-ből 6-t adnék,mivel maga a sztori tetszett,csak a szereplők és a történetvezezés elrontotta.

#10 Könyvkritika: Marni Bates-Menő-riadó Kambodzsában


Bizton állithatom,hogy mindegyik Marni könyv zseniális,de ez...ez valami eszméletlenül jó!
A Smith Gimi "királynője" Chelsea Halloway három éven(és jópár könyvön keresztül) uralja a gimit. Bár amilyen tökéletesnek tűnik,mint akinek semmi nem jelent problémát,annyira nem tökéletes az élete. Szerelme dobja Amerika Legbénább Csajáért,családja szétesőben és ennek tetejébe a drága szülők mit csinálnak? A legjobb ötlettel állnak elő:"Küldjük el a gyereket Kambodzsába tanulni,ha már itthon csapnivaló jegyei vannak! Mi,hogy Kambodzsa veszélyes? Jaaj,hagyjatok már!" Komolyan,melyik épeszű szülő küldi el a gyereket Kambozsába? Egyik sem. De mivel Chelsea nincs mit tegyen ez ellen,hatalmas traumával,de elfogadja,hogy el kell a hagyja a gimiben megszerzett pozícíóját a Menők között és mehet egy tök idegen helyre egy csomó egyetemistával.
Amennyire ellenszenves az elején(és az előző könyvekben) Chelsea,a végére hatalmas átalakuláson megy keresztül és baromira megszerethető lesz. Kezdetben,ahogy probál beilleszkedni,de kísérő tanárukkal együtt mindenkit ellenszenvesnek talál és magára haragít számomra nagyon vicces volt. Aztán Kambodzsában a rengeteg megpróbáltatás-vagyis az életét kockáztatva száll szembe egy drogbáróval-után rájön,hogy milyen jót tett neki az,hogy végre nem csak a mások lelkének eltiprásával foglalkozik,hanem használja ez eszét , barátokat szerez-nem olyanokat mint az otthoniak,Smink és Pink,bocsánat,Ashley és Steffani- és ujra szerelmes lesz.

Kicsit a szereplőkről:

*Chelsea:kis királylány,aki akkora galibába kerül,hogy a végén már az élete is veszélybe kerül. Vele kapcsolatban kiderül,hogy sokkal jobban helyén van a szíve és az esze,mint ahogy régebben mutatta. Egyik kedvenc karakterem lett,amivel nagyon meg lehetett szeretni a regény végére.
*Houston:jaaaj,hát Houston...őt imádtam. Komolyan,annyira aranyos volt azzal az arroganciájával és okoskodásával és féltésével,hogy az valami elképesztő volt. A Chelseavel való szócsatái hatalmasat dobtak a könyv hangulatán.
*Ben:hát rajta,nincs mit ragozni,ő egy hatalmas nőcsábász. Bár rengeteg nem odaillő beszolása van,mégis ha baj van,akkor ott van és segít.
*Amy:a kis szende kislányról,akit mindeki félt kiderül,hogy egy nagyon harcias és bátor lány,akinél a külsője és a szendesége nagyon megtévesztő. Mindeki nagyon szereti,és az egyik legaranyosabb karakter a könyvben.
*Liz:én talán őt találtam enyhén feleslegesnek a könyben.Nem tudom,ő valahogy számomra nem nagyon csinált semmit,csak úgy ott volt. Én lehet,hogy talán őt kihagytam volna,de nem volt zavaró karakter sem. Szerintem elég semleges volt.
*Neal: ő a mindig pozitív kísérőtanár,aki annyira rózsaszínben látja a világot,hogy az már szinte hihetetlen.De szerencsére a könyv háromnegyedében nem jelenik meg,mint szereplő,csak beszélnek róla.
A könyv boritója nekem nagyon tetszett,és azt külön jónak és ötletesnek találtam,hogy a regényben lévő visszatérő mondat is rajta van.
Erre a könyvre 10-ből 9.5-t adnék,mivel baromira izgalmas volt,a szereplőkkel javarészt nem igazán volt bajom,a cselekmény nincs elnyújtva és túlragozva,jó a történetvezetés,de Chelsea anyja és apja miatt nem kapja meg a 10 pontot,mivel őket legszivesebben páros lábbal rúgtam volna ki a történetből.
Én mindenkinek ajánlom,nekem az egyik kedvenc könyvem lett(szinte mindre ezt mondtam abból a 100 könyvből amit olvastam).

#9 Könyvkritika: Becca Fitzpatrick-Csitt,csitt sorozat


Igen,ismét Becca Fitzpatrick regényéről,a Csitt,Csittről lesz szó,csakhogy mostmár az egész sorozatról mondhatok véleményt.
Mint már az előző kritikámból kiderült,ez egy bukott angyalokról,arkangyalokról és más természet fölötti dolgokról szóló könyvsorozat .Bizton állithatom,hogy Fitzpatrick olyat alkotott,hogy egyszerüen minden oldalon történik valami. A könyveken végig érezhető az írónő humora,amivel(szerencsére) bőségesen megáldotta a főszereplőket. Pár mondatban külön a részekről:
*Csitt,Csitt:erről már kifejtettem bővebben a véleményem,fantasztikus volt az egész könyv!
*Crescendo:nagy reményeket fűztem a második kötethez. Mikor azt mondtam az elsőre,hogy nagyon jó,akkor jön a második rész,és bumm,izgalmak a köbön. A két főszereplőt,Foltot és Norat mégjobban megkedveltem, mint az első kötetbe. Az írónő továbbra is hozta a formáját és egy nagyot alkotott.
*Silenc-Vihar előtt:a könyv innentől fogva kezdi átvenni a "senkiben se bízz,mert bárkinek lehet bármilyen hátsó szándéka" elvet. Noranak ebben a kötetben is megmutatkozik akaratereje,mert az,hogy amnéziás semmiben nem riasztja el attól,hogy anyja új pasija és az amnéziás időszaka után nyomozzon. Nagyjából ennek a könyvnek a felénél mondtam azt,hogy ennél már nem lehet izgalmasabb és jobb a befejező része a sorozatnak. Hogy én mekkorát tévedtem!
*Finale-Végjáték: húúú és aaaawwrr! Nagyjából így éresztem magam az utolsó kötet olvasása közben. Ha nem figyeltem eléggé nem is értettem mi,miért történt. Minden oldalon valami új(és nem feltétlenül csak pozitív) történt. Az egész könyvön a bizalmatlanság uralkodik,sose lehet tudni,hogy kiben bízhatsz meg és kiben nem. Bár mindegyik részt imádtam,és Nora és Folt talán örökké az egyik kedvenc főszereplő párosom marad,a Finale ütötte az eddigi három részt. Hol annyira röhögtem,hogy már csorgott a könnyem,hol pedig szipogva olvastam,mert már a sírás kerülgetett. Egyszerüen eszméletlen volt! Nekem nagyon tetszett,hogy az utolsó fejezet három évvel késöbbi nyitott betekintést. Egyszerüen hiányzott volna belőle ez,és így lett teljes az utolsó kötet. Bizton állithatom,hogy a sorozatnak jobb befejező részt kívánni se lehetett volna.

A négy kötet főbb szereplőiről:

*Nora:akaratos,magabiztos,kiáll magáért és barátaiért és semmitől nem kell félteni,mert minden helyzetben feltalálja magát. Végre egy nem elkényesztett főszereplő csajról olvashattam. Norat végig baromi szimpatikusnak tartottam,bár az utolsó könyvben jött volna egyszer-kétszer,hogy megrángassam,hogy térjen végre észhez. De ezt leszámitva nagyon jó karakter.
*Folt/Jev:bukott angyal akit a szerelem baromira megváltoztat. Az első három kötetben végig egy szexi rosszfiú,aki mindig relytéjes módon akkor terem ott,amikor Noranak szügsége van rá. Azonban a negyedik kötetben...hát nekem őszintén hiányzott a régi Folt. Olyan papucs lett belőle,hogy az néha már enyhén túlzás volt,ahoz képest,hogy miennek ismerhettünk meg a sorozat elején. Persze nem mondom azt,hogy így nem volt egyszerüen imádnivaló,de nekem hiányzott a rosszfiús énje. Egyik kedvenc fiú karakterem lett,és nagyon nehezen váltam meg tőle a sorozat végén.
*Vee: édes,kedves,tolerálja barátnője furcsaságát,minden hülyeségben benne van és egy olyan titkára derül fény amire én egyáltalán nem számítottam. Vee is egy nagyon fontos szereplője a cselekményszálnak és...hát nélküle unalmas lenne a könyv.
*Scott:amennyire nem kedveltem az elején,a tetteivel elnyerte nálam a szimpátiát. Bár sokszor már benne se bíztam,és bármelyik pillanatban arra számitottam,hogy "na,akkor most lehull rola az álcája" nem hullt le. Nagyon megkedveltem a végére,és amennyira az elején kivágtam volna az egész könyvből,átalakult nagyon pozitív szereplőbe.
*Hank:gyűlöltem,annyira gonosz és nagyratartó volt,hogy az valami szörnyű. Aztán ahogy mindenkivel bánt,az egy külön egyenes út a pokolba. De komolyan,ennyire negatív szereplővel még nem igazán volt dolgom,és nagyon örültem mikor Fitzpatrick végre kiírta Hanket a könyvből. Nagyjából ott lélegeztem volna fel,ha végre elfelejtődött volna,hogy valaha is létezett.De nem! Mert annyi minden maradt fenn utána,hogy az valami hihetetlen volt.
*Marcie:másik olyan szereplő akit legszivesebben a hajánál fogva rángattam volna ki az ajtón és csuktam volna ki,hogy nem is lássam többet. Voltam olyan naiv,hogy azt hittem,hogy tényleg megváltozott,de hát olyankor nagyon szépen félreismertem. Elkénysztetett és semmirekellő hülye kislány,aki azt hiszi,hogy az egész világ körülötte forog. Ő sem nyerte el a szimpátiámat,és teljesen egyett értettem Noraval vele kapcsolatban.
*Nora anyja: na ő egy külön kabaré! Az a nő konkrétan olyan vak,hogy soha,az égvilágon semmi nem tűnt fel neki. Soha nem kérdezte meg,hogy "Nora,szerintem valami itt nincs rendben. Te nem így gondolod?" Nem,őt simán félrevezette volna egy hároméves is.
Véleményem szerint ez az egyik legjobb ternészetfölöttis-romantikus-kalandos regény a Vörös Pöttyös könyvek közül. Határozottan megérdemli a pöttyöt.
Az egész sorozatra 10-ből 10-t adnék,mivel engem szószerint beszippantott az a világ ahol bukott angyalok,nephilimek és arkangyalok mászkálnak a Földön. Egyszerűűűűen IMÁDOOOOM!!

#8 Könyvkritika: Molly McAdams-Kétesélyes szerelem


Na,ha rossz könyvet akarsz,tessék,itt van. Amennyira izgalmasnak igérkezett a tartalom alapján a szerelmi háromszöggel,meg minden egyetemista élménnyel,annyira el lett rontva a könyv. A boritó nem volt kifejezetten rossz,de legalább illik a könyvhöz.

Rövid történetleírás:

Harper 18 évig otthon élt magantanulóként a tengerészgyalogos apjával. Mikor elmegy egyetemre egyszerre beleszeret két srácba,Chasebe és Brandonba. Eddig minden szép és jó,de innentől kezdve az egész siralmas lesz. Harper konkrétan úgy viselkedik,mint egy ping-pong labda: "Jaaajj most Chase megbántott,hol vagy Brandon?", "Jaaaaajjj Brandon,miért csináltad ezt? Chase drága,merre vagy?" ....ez megy végig az egész könyvben. A poén ráadásul az,hogy ezt mindenki eltűri,sőt még vigasztalják is a "szegény kis Harpert". A két fiú közül még talán Chase normálisabb volt,de mind a kettő olyan nyáladzos monológokat nyom le,hogy az már valami hányingerkeltő. Harper pedig...hát őt csak nagyon csúnya szavakkal lehetne illetni(magyarul,ő egy ribanc). Úgy viselkedik,mint egy hároméves,sőt,szerintem még egy kisgyerek is hamarabb dönt el valamit mint ez a szerencsétlen!
Aztán ott a vége. Na az megint nem tetszett. Annyira tündérmesés vége lett,hogy az már valami kiboritó volt. Mindenki boldog,a rosszból jó lesz,és kész. Mindenki mehet dolgára.
Amennyire várta ezt a könyvet,akkorát csalódtam benne...
SOHA,ismétlem,SOHA ne olvasd el,ha jót akarsz magadnak.Komolyan,nem viccelek ilyen dolgokkal. Ennél talán csak egy vagy kettő rosszabb könyvet olvastam,de ez...ez üti az összeset.
Ha 10-től 1-ig adnék rá pontot akkor ez egy gyenge 4-nél nem kapna jobbat. Határozottan ez a könyv volt az egyik legrosszabb döntésem. Hogy ez a könyv hogy kaphatta meg a vörös pöttyöt az elöttem talán örökre rejtély marad...

#7 Könyvkritika: Becca Fitzpatrick-Csitt-Csitt


Soha eddig nem olvastam még angyalokról,és ezért már nagyom kiváncsi voltam erre a könyvre.Mielőtt belekezdtem volna össz-vissz pár részletet olvastam belőle,de már akkor a szívemhez nőttek a szereplők.
A történet egy bukott angyalról,névszerint Folt Ciprianoról,és egy hétköznapi diáklányról,Nora Grayről szól.Pár szót magáról a történetről: Noranak és Foltnak kereszteződik útjuk egy szerencsétlen biológia órán,amikor is Nora és Folt egymást kapják biológia partnernek. A fordulatokkal teli történetet Nora és Folt megunhatatlan szócsatái színesitik meg.


A főbb szereplőlről:

Nora:nagyon erős karakter,mindig tudja,hogy mit akar,és ha valamit ki akar deríteni akkor bizony bármi áron kideríti azt. Minden helyzetben megállja a helyét és szerintem egy nagyon szimpatikus karaktere a könyvnek.
Folt:az örök rejtély Nora számára. Bár kezdetben legszivesebb megölnék egymást,Folt hatalmas sármja és titokzatossága még a keményszivű Norát is leveszi a lábáról. Ráadásul kiderül Foltról,hogy egy bukott angyal,de Norát még ez sem riasztja el a fiútól.
Vee:Nora legjobb barátnője,aki tipikusan az a barátnő aki minden őrültségben benne van,és sose kérdőjelez meg semmit,ha balhészagot érez körülötte.
Folt humora,Nora észjárása teszi teljessé ez a nagyszerű könyvet.
A boritója nekem személy szerint nagyon tetszik és nagyon örültem neki amikor láttam,hogy a további három kötetnek is ilyen stílusú a boritója.
Én erre a könyvre 10-ből 10-t adnék mivel a cselekmény,a szereplők és úgy egyszerüen az egész könyv nagyon elnyerte a tetszésem,és így a negyedik kötet vége felé járva biztosan állithatom,hogy ez az egyik legjobb természet fölötti lényekről szóló sorozat.
Bátran ajánlom mindenkinek,Folt és Nora biztosan mindenki szívébe helyet találnak.

#6 Könyvkritika: Komal Kant-Mire jó a rosszfiú?

Mennyi mindenre...

 

Ez a könyv is a LOL könyvekhez tartozik tehát ismét egy nagyon jó könyvet olvashattam. A könyv egy elkényeztetett,csak a gimiben lévő hirnevét fontosnak tartó ponpomlányról,Ashtonról,és egy agyontetovált,mások véleményet figyelmen kívül hagyó gitárosról,Lucaról szól.
Ez a két totálisan külömböző tizenéves gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak,ám jópár éve már szóba sem álltak egymással.
Miután egy bonyodalom miatt Ashton csak úgy lehet újra híres a gimiben,ha együttjárna Lucaval,megkéri a fiút,hogy játsza el,hogy a pasija.Luca nagyon nehezen megy bele,de a végén elvállalja. Azután annyi dolog történik a párral (bocsánat, ál-párral),hogy csak győzni kell követni a cselekményeket.
A könyv két szemszögből íródott,ami kifejezetten jót tett neki,hisz így jobban meg lehetett érteni a szereplők érzéseit.
Ashton karaktere az a tipikus elkényeztett ponpomlány,aki mindenkiben "belerúg" és csak a saját érdekeit tarja szem előtt. A személyiségének nagyon jót tett az a sok megpróbáltatás amin átment,mert a könyv végére egészen szimpi lett. Ashtonnal ellentétben Luca karaktere sokkal közelebb állt hozzám(és nem csak azért mert fiú :P) mert értelmesebb szereplőnek tartottam Ashtonnál. Luca a modorával,tetoválásaival együtt kifejezett jó pasi,aki bár nem népszerű a gimiben,minden lánynak nagyon tetszik.
Mind két főszereplőt elöbb-utóbb nagyon megszerettem,és igazán sajnáltam,hogy kevesebb mint egy nap alatt kiolvastam ezt a könyvet. A cselekménye tele van csavarokkal,és egy-kettőn kifejezetten meglepődtem,vagy nagyon feldühitett. Az író még akkor sem hagyta szegény Ashtont és Lucat bonyodalom nélkül,amikor már csak 30 oldal volt hátra. De minden jó,ha jó a vége,tartja a mondás,ami erre a könyvre is nagyon igaz.
A könyv boritója kifejezetten tetszett,nagyon illet a regényhez. Bár ott fent az a két fekete kör nem tudom mi akar lenni,de tök jó ott.
Összeségében erre a könyvre 10-ből 10-t adnék,hisz nekem nagyon tetszett az,hogy minden oldalon történt valami izgalmas,és nem magyarázta túl az író a szituációkat. Egy-két szereplőt szivesen megtéptem volna néha,de ettől függetlenül egyszerüen imádtam a könyvet. :D

#5 Könyvkritika: Antoine de Saint-Exupéry-A kis herceg

Tudom,hogy ez csak az egyik fajta boritó,de nem fogom ide beilleszteni az összeset

Végre egy könyv ami kötelező olvasmány volt,és megérte elolvasni.
Ez a könyv szerintem nagyon aranyos volt,helyenként elgondolkodtató.Nem mondom azt,hogy ennek a könyvnek az elolvasása után másképp fogod szemlélni a világot,mert az hazugság lenne...Minden esetre legalább annyi ideig míg ez a rövidke könyv(nemmellesleg tele képekkel és hatalmas betűtípussal) tart elgondolkoztat pár dolgon.
Exupéry könyve nagyon szépen mutatja be a kis herceg érzelmeit a rózsája iránt és a pilóta és a kis herceg kialakult barátságot.
A kis herceg személyiségén látszik,hogy egy kisgyerek,hisz ez látszik a viselkedésén. Ettől függetlenül van benne egy nagyon felnőttes magatartás és világszemlélet. Az meg különösen tetszett,amit a rózsájáért megtett.
Ezen a könyvön egyaránt lehet nevetni,komolyan elgondolkodni,de még sírni is. Én személy szerint a könnyeimmel küzködtem a könyv utolsó fejezetein. A kis herceg önfeláldozása után nagyon sajnáltam,hogy már vége is van ennek a nagyszerű könyvnek. Az elején mikor feladták kötelezőnek enyhén féltem tőle,hisz régebben is elkezdtem már,de egy kukkot sem értettem a sztoriból. Én személy szerint 13 éves kortól ajánlanám,de a történet annyira aranyos,hogy bárki elolvashatja.
Erre a könyvre én 10-ből 8-at adnék,mert maga az alaptörténet nagyon jó,de voltak dolgok,amiket nem értettem meg belőle. De ettől fuggetlenül nagyon tetszett.

Szerintem ezt a könyvet mindenki olvassa el minimum egyszer mert nagyon megéri.

#4 Könyvkritika: Melissa Landers-Elidegenítve



Számomra ez a könyv hatalmas csalódás volt. Alig vártam már,hogy elolvashassam,mert vonzott a címe,a boritója és még a tartalma is...de valahogy sokkal izgalmasabbnak képzeltem.
Kezdjük azzal,hogy a könyv harmadik személyben íródott és két szemszögből is egyszerre. Mármint szerintem már amiatt sokkal jobb lett volna az egész könyv ha a szemszögeket egyes szám első személyben olvashattuk volna. Engem kifejezetten idegesitett,hogy harmadik személyben volt írva a cselekmény.
Maga a sztori és az alapötlet jó volna,ha nem lenne az egesz unalmasan leírva. Konkrétan a könyv háromnegyedében nem történik abszolút semmi. Csak úgy vannak ott és kész. Mire már tényleg beindúlnak az események és végre kezd érdekes lenni vége. Konkrétan mire eljuthatnál arra a pontra,hogy még élvezed is azt a könyvet, vége lesz. Úgy hallottam,hogy hamarosan(pontosan nem tudom már mikor) érkezik a folytatása,remélem,hogy ott több élet lesz a szereplőkben. Apropó szereplők. Mind a két főszereplő,Cara és Aelyex,jó karakterek voltak. Aelyex nem az a hétköznapi srác(azt leszámitva,hogy egy földönkívüli),vagyis tök aranyos volt végig a könyv során a kis okoskodásaival. Caraban pedig az tetszett nagyon,hogy mindenképp kiállt Aelyex mellett,akkor is ha mindenki ellenük volt éppen. Cara szülei is nagyon jók voltak,kezdve azzal,hogy barátságosak és kiállnak a családjuk mellett. Én Cara bátyját nem igazán tudtam megkedvelni,valahogy a viselkedése nem volt szimpatikus.
Ha pontoznom kéne ezt a könyvet,akkor erre 10-ből egy gyenge 6-t adnék,mivel engem untatt,annyi a szerencse,hogy nem valami hosszú könyv.

#3 Könyvkritika: Leiner Laura-A Szent Johanna Gimi



Helyenként SPOILERT tartalmaz!
Leiner Laura naplóregény sorozata,az SzJG,4 tanévet mutat be,a Szent Johanna nevû középiskolából.Mivel ez egy "napló" amit egy Reni nevû lány ír,mindent az ô szemszögébôl olvashatunk.
9 kötet van és még kiegészitô kötet is van hozzá.
Minden kötet egy félévet ír le,de az utólsó félév két kötetbe van osztva.
Reni,a könyvsorozat egyik fôszereplôje,egy átlagosan kinézô lány,szeret olvasni és iskolaelsô. Már az elsô kötetben beleszeret az egyik osztálytársába,az ultra menô Cortezbe.
Cortez,rendes nevén Antai-Kelemen Ádám,az egész iskola legmenôbb diákja,akibe minden lány szinte belezúg. Cortez ezt tök lazán kezeli,szinte nem is érdekli.Legjobb barátaival, Ricsivel,Zsoltival és Dave-el(igazából Dávid,de mindenki Davenek hívja),ez iskola "Balhés Négyese".Cortez stílusa,az ahogy néha beszél Renivel,helyenként már kiábránditó,de az ilyen alkalmakat ellensúlyozza kedvesebb megmozdulásai vagy a segitségei.
Az osztályuk, a B-sek, 12 fôbôl áll:
*Cortezbôl
*Renibôl
*Kingából-Reni egyik legjobb barátnôje,enyhén,nem,nagyon,erôszakos,de a modorával együtt nagyon jó baratja a lánynak.
*Virágból-Reni Emó,majd késöbb Hippi barátnôje,aki fogalmam sincs,hogy jutott el egyáltalán idáig,ahoz képest,milyen a személyisége.
*Gáborból és Jacquesbôl-ôk az osztály csendesei,nagyjából semmi nem történik velük.
*A Rockerekbôl,azaz Andrisból és Robiból-rettenetesen gusztustalanok,de nélkülük unalmas lenne a társaság
*Zsoltiból-csupaszív fiú,az osztály mókamestere,esznéletlenûl sok poénja van,én konkrétan dôltem a röhögéstôl azoktól a viccektôl és beszólásoktól amiket ô mondott.
*Ricsibôl-nagy Korn fan,raszta hajával,piercingjeivel és stílusával együtt nagyon aranyos és vicces karakter,személy szerint nekem Cortez után ô a kedvencem a sorozatban.
*Davebôl és Macuból-a két "kütyüsznob",nekik az egyedüli márka az Apple és minden másodpercüket az interneten töltik.
*Arnold-igaz,hogy ô csak pár évig tagja az osztálynak,mégis szerves része a sorozatnak.Szerintem nagyon ellenszenves személy,bár megoszlanak rola a vélemények...
*és a bónusz:Csontváz Carlos-ehez inkább nem fûznék semmi,csak annyit,hogy én nagyon bírtam :)
Nagyon átérezhetô könyv,együtt lehet nevetni és sírni Renivel,bár voltak olyan részek ahol legszívesebben jól megrángattam volna,hogy:"NYISD MÁR KI A SZEMED,KOMOLYAN,HÁT VAK VAGY?!".
Nagyon imádtam ezt a sorozatot,többször is elolvastam egy-egy kötetét és bekerült az egyik kedvenc könyvjeim listájára.
Ha értékelnem kéne,mápeddig fogom,akkor ennek a könyvsorozatnak 10-bôl 10-et adnék,mivel egyszerûen minden megfogott benne. A témája,a szereplôk humora és személyisége,és úgy általába véve a Szent Johanna.

#2 Könyvkritika: Alex Flinn-Beastly,A Szörnyszívű


Ez a könyv a Szépség és a Szörnyeteg című mesén alapszik.A könyv hű maradt az eredeti történethez,mégis a mai kor számara is élvezetes.Mégis,hogy értem azt,hogy a mai kor számára is élvezetes? Az eredi történet ugye a királyfiak és királylányok korában játszódik,de ebben a könyvben a szereplők a mai korban élnek.
A történetben szereplő fiú,Kyle,egy New York Cityben élő boszorkány miatt szörnyeteggé változik.A boszorkány egy átkot bocsájt rá,amit limitált időkorlátú idő alatt meg kell próbáljon megtörni,de ha nem sikerül neki,akkor örökre egy szörny marad.
Nagyon sokáig töprengtem azon,hogy kit is nevezzek főszereplőnek ebben a könyvben.Ugyebár ott van Kyle,akiről az egész történet szól és az ő szemszögéből olvashatjuk a könyvet is.De ott van még a boszorkány is,aki hiába nincs minden részben benne a könyvben,mégis szerves része a cselekménynek.Úgyhogy véleményem szerint ők ketten a főszereplői a történetnek.
Kyle hatalmas jellemfejlődésen megy át a könyv alatt. Hogy jón vagy rosszon az már spoileres lenne,úgyhogy azt nem mondom el
Ebben a könyvben szerintem senki sem csalódhat,mindenkinek ajánlom.A történet maga lehet,hogy egy kicsit lányos,de szerintem bátran olvashatják fiúk is.
Ezt a könyvet én 10-ből 9.5-re értékelem,mivel voltak benne részek amiket vélemenyem szerint simán ki lehetett volna hagyni,de nem voltak zavaróak sem.

#1 Könyvkritika: Kelly Oram-Szívzűrterápia Strébereknek




Errôl a könyvrôl fogok elôször véleményt írni,mivel ez az egyik kedvenc könyvem.
Tehát akkor,Szívzûrterápia Strébereknek.
Mikor elôször megláttam ennek a könyvnek a boritóját,azonnal beleszerettem. Alig vártam,hogy megvehessem és elolvashassam. Mivel ez is egy a LOL könyvsorozatból,tudtam,hogy nem fogok csalódni benne. És mennyire igazam lett. :D
Ez a könyv két szemszögbôl íródott,ami nálam már pluszpont volt. Véleményem szerint sokkal jobban bele lehet élni magunkat egy olyan könyvbe,amiben mind a két fôszereplô szemszögébôl olvashatjuk az eseményeket. Az írónônek nagyon jó humora van,ami meglátszott a szereplôkön. Mind Avery,mind Grayson nagyon aranyos karakterek. A kis Avery,a pánikrohamaival és a szendeségével tökéletes ellentéte volt a nagymenô es jóképû Graysonnek,de mégse tudnék másmilyen szereplôket elképzelni a történetbe. Hiába imádtam mind a két fôszereplôt,egy-két helyen már elegem volt Avery szenvedésébôl. Viszont Graysonba azonnal beleszerettem. Egyszerûen csak vigyorogtam,miközben az ô szemszögébôl írt részeket olvastam.
Egy másik fôbb szereplô,Aiden,viszont nagyon nem nyerte el a tetszésem. Véleményem szerint nagyon számító és egyáltalán nem jó barát.
A mellékkarakterekkel viszont semmi bajom nem volt. Egytôl egyig elnyerték a szimpátiámat.
Zárásul még annyit,hogy maga a könyv nem valami hosszú,mégis minden szükséges es vicces dolog benne van.
Tehát ha szeretnétek egy kellemes délutáni programot,mindenképp ajanlom.
Én erre a könyvre 10-bôl 9-et adnék,mivel nagyon aranyos könyv és imádtam a szereplôket,volt pár dolog ami nem nyerte el a tetszésem 100%-an.