2017. április 16., vasárnap

#36 Könyvkritika: Cassandra Clare - Pokoli szerkezetek trilógia




Nyitom egy bejegyzést egy tőlem "nagyon szokatlan" kirohanással: IMÁDTAM MINDEN BETŰJÉT! Remélem mindenki érzi a 'szokatlan' körül keringő iróniaszagot.

Meg kell hogy mondjam, naggggyon szkeptikusan álltam az egész trilógiához, mert mondom "Áh, 1800-as évek Londonja, hagyjuk már...", és megint csak magamat kell szidjam, mert booorzalmasan jó volt. Mire az utolsó kötet végére értem rá kellett döbbenjek, hogy tuti rossz generációban élek, és baromira élvezném azt az időszakot, amiben a történet játszódik.

A történetről:



EZ A RÉSZ OLYAN ERŐSEN SPOILERES, HOGY BELE LEHET FULLADNI A SPOILER-TENGERBE, SZÓVAL CSAK ÓVATOSAN!

Tessa Gray Londonba költözik az ott élő bátyjához, Nate-hez, miután nagynénje, egyetlen new yorki rokona meghal. Amikor partot ér hajója Londonban, találkozik Mrs. Black-el s Mrs. Dark-kal, akik elhitetik a lánnyal, hogy bátyja külde őket, hogy elvigyék Tessat hozzá. A lány mit sem sejtve ül be a Sötét Nővérek kocsijába, amit aztán nem győz megbánni: kiderül, hogy képes az alakváltásra, ami miatt egy bizonyos Magiszter nevű illető el akarja venni feleségül.


Azonban, mint Tessa kedvenc regényeiben, az utolsó pillanatban megjelenik az ő megmentője, a borzasztóan jóképű, de bunkó és mogorva Will Herondale, aki kiszabadítja a lányt a Nővérek otthonából, és elviszi magával az Intézetbe, az árnyvadászok menedékébe. Tessa belecsöppen az árnyvadászok veszélyes, bonyolult, félelmekkel és további természetfölötti lényekkel gazdag világába, ahol végig egy gondolat jár a fejébe: "Ha Herriet néni ezt látná, biztosan belehalna a sokkba!". Az új életének feldolgozásában azonban többen is segítségére vannak: Will, akihez első látásra vonzódott, aztán Jem, Will vértestvére, Charlotte és Henry, az intézet vezetői, az örökké hisztis Jessamine és a szomorú múlttal rendelkező szobalány, Sophie.

A new yorki hölgynek nevelkedett Tessa azon kapja magát, hogy Willel és Jemmel vesz rész különböző kalandokban, hogy választ találjanak egy csomó őt is érintő kérdésre: ki, vagy jobban mondva, mi ő? Ki a Magiszter? Mire kéne neki egy olyan törékeny lány, mint Tessa? Kiben bízhatnak meg mindenek felett, és ki az aki csak át akarja verni őket? A készületben lévő háborút képes lesz akárki is megállítani, vagy az árnyvadászoknak végképp befellegzett?

2017. február 7., kedd

#35 Könyvkritika: Paula Hawkins - A lány a vonaton


Akik többször benéznek hozzám, azok tudhatják, hogy általában kamaszoknak szóló love storykat olvasok, most viszont úgy éreztem, kivételt kell tennem. A lány a vonatonról annyi, de annyi féle-fajta véleményt olvastam az elmúlt időszakban, hogy mostmár minimum a valahova tartozni akarásom miatt, de az egyik könyvesbolti túrámon beszereztem a regényt. A történettel annyira nem voltam képbe, mert szerencsére sose futottam spoilerbe, a filmet pedig nem mertem megnézni addig, amíg a könyvet nem olvastam, így aztán minden csavar meglepett engem.

A történetről:


Rachel, egy elvált alkoholista nő, akinek az élete romokban hever, és az egyetlen örömöt az életébe az a házaspár jelenti, akiket minden nap megfigyel a vonatból. Fogalma sincs róla, hogy kik ők, de különösebben nem is érdekli: az ő fejébe van egy nagyon szép kerek történet róluk, amivel ő teljesen ki van békülve. Minden tökéletes egész addig, amíg valami olyat nem lát a vonatból, amit nem kéne: Jess, igen, így nevezi az ismeretlen nőt, éppen enyeleg valakivel, aki nem a férje, Jason. Rachelnek a sorsát ez a pillanat határozza meg. Ha akkor nem nézett volna a házaspár lakhelye felé, talán sose keveredik bele az ügybe, aminek feltárásához határozottan színjózan tudatra van szüksége, talán sose kezdett volna semmit az életével, talán ugyanúgy romokba hagyta volna. De Rachel kinézett azon a vonatablakon, ránézett arra a házra, amely mellett régen ő is lakott, és látta azt, amitől az egész élete felfordult. Többé már nem maradhatott csak egy ingázó lány a vonaton. Már részese lett Jess és Jason életének.

2016. október 15., szombat

#34 Könyvkritika: Cassandra Clare - Csontváros; avagy Jace elnyerte a szívem Daemontől?

A cím hűen tükrözi az érzelmeimet a Csontvárossal kapcsolatban. Én, mint a világ legnagyobb Daemon Black imádója, oda süllyedtem a Csontváros olvasása alatt, hogy "Úúúúristen, hogy volt lehetséges Daemonnél jobb könyves álompasit kitalálni??". Tisztelettel jelentem, Cassienek összejött. Óhohohóó, de még mennyire hogy összejött! Ez a regény számomra közel 500 oldal tömör-gyönyör volt.
Szerintetek is baromi szép, ugye? *-*

A történetről:


Clary Fray az anyja által megalkotott valóságban él. Átlagos iskolába jár, átlagos barátai vannak, átlagos az egész élete, egyedül az ereiben csordogáló vér nem mindennapi, és ő erről semmit sem tud, egész addig az estéig, amíg egy szórakozóhelyen a szeme láttára kínoz meg egy fiút néhány vele egykorú fiatal. De ezt persze rajta kívűl senki más nem látta, és miután legjobb barátja, Simon sem hisz neki, ő is abban a tudatba kezdi ringatni magát, hogy csak hallucináció volt az egész. Viszont, mikor az anyját elrabolják, és egy rejtélyes szörny az életére tör, rá kell jöjjön, hogy a borzasztóan szexi szőke srác az "álmából" mégis valódi, és nem is akármilyen. Ugyanis a fiú Árnyvadász, egy olyan természetfeletti erőkkel megáldott ember, aki démonokat öl. Ha Clary élete nem vett 360 fokos fordulatot eddig, akkor ezek után már mindenképp, mert a tudatlan 16 éves lány egyik percről a másikra egy rejtélyektől, gyilkosságoktól, varázslatoktól és szerelmektől kacifántos világban találja magát, ahol senki nem olyan, mint ahogy elsőre mutatta magát, és még a saját anyjáról is olyan dolgok derülnek ki, amiket, bár nem akar, mégis muszáj elhinnie.